Tichy Lajos - A Nemzet Bombázójának története | A Futball Hőskora

Vendégszerzőnk A Futball Hőskora blog új részében a Honvéd legendájáról, Tichy Lajosról olvashattok.

További részletekért, érdekességekért nézzetek fel oldalukra.

„Sanyi bácsi, a szertáros osztotta ki a jelentkezőknek a szerelést. Az izgatottan toporgó gyerekek szinte görcsösen szorították magukhoz az álmok álmát jelentő ütött-kopott szerelést. Már aki kapott. Lali nem.

– Hány éves vagy, szöszi? – kérdezte tőle gyanakvóan a zord szertáros.

– 14 leszek – felelte az izgalomtól elcsukló hangon.

– Fenét vagy te 14! Még hazudsz is! Fiam, gyere úgy két év múlva. Akkor esetleg kaphatsz focicsukát – zárta le a vitát a szerelések mindenható ura. És szégyen ide, szégyen oda, Lajos elkezdett borzasztóan bömbölni. Ezt már a „kőszívű” Sanyi bácsi sem állhatta. Fogott egy labdát a szertárból, s kijött vele az épület elé.

– Na, ne bömbölj, te taknyos!… – vigasztalta a még mindig szipogó Lajost.

– Gyere, kipróbállak. Ha tudsz valamit, esetleg még elgondolkodom… – Ezzel elindult a ház oldalát képező tűzfalhoz. Odaállt, s a 6-7 méterre álló, és még mindig szipogó Lali gyereknek gurította a labdát.

– Na, én kigurítom, és te, mintha egy kapuban állnék, rúgd rá a labdát! – mondta bosszankodva a gyerek akaratosságán. A homokhoz és a formátlan rongylabdához szokott, korához képest jó nagyra nőtt lábfejéről azután ágyúként vágódtak a labdák az egyre csak ámuldozó, majd később a fejét idegesen kapkodó szertáros köré. A tűzfalon pedig szép csendben potyogni kezdett a vakolat…

Így kezdődött Tichy Lajos labdarúgó pályafutása”

Tichy Lajos élete és pályafutása

1935 márciusában látta meg a napvilágot, fővárosunkban. Egész életében édesanyja, Tichy Margit vezetéknevét viselte, mert az apja nem vállalta fel a születéskor. Ahogy az a korabeli hősöknél történi szokott, Tichy is a grundon, a rongylabdát rúgva sajátította el szeretett sportunk alapjait. A cikk elején említett történet pillanatában a MÉMOSZ SE szertárosa tényleg jól saccolta meg a korát, az ifjú zseni csupán 12 éves volt. Három ifista év után 1950-ben a BVSC-hez került, amely akkoriban Bp. Lokomotív néven futott. A gólvágó ekkor még csak a 15. születésnapját ünnepelte, és eleinte Fekete Sándor néven lépett a gyepre, mert volt csapata nem adta ki az igazolását.

Nem sokáig kellett a „Sanyi” szólításra koncentrálnia, hiszen 1953-ban a korszak legnagyobb csapata igazolta le, a Budapest Honvéd. Az ekkor mindössze 18 éves srác minden bizonnyal még legvadabb álmaiban sem sejtette, hogy karrierje Kispesten annyira hosszú lesz, mint ahány gyertya volt a tortáján leszerződésének évében. Minden bizonnyal motiváló lehetett egy olyan öltözőbe belépni, ahol csak a legnagyobbakat említve Puskás Öcsi, Bozsik Cucu, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Bányai Nándor vagy Grosics Gyula hallgatta Kalmár Jenő mester utasításait.

Tichy érkezésekor a klub már háromszoros bajnoknak mondhatta magát, ebből kétszer idősebb Puskás Ferenc, egyszer pedig a már említett Kalmár Jenő irányításával értek fel a kispestiek a csúcsra. A legendás névsor és a sikeres korszak ellenére az ifjú csatár nagyon gyorsan megmutatta, hogy ő sem lóg ki a sorból, hiszen már első NB1-es mérkőzésén, a Salgótarján ellen betalált. Nem is akármilyen a gólt övező történet: Az 58. percben a mókamesternek számító Czibor Zoltánt váltotta a pályán, aki annyival bíztatta: „rúgj egy gólt, kölyök!” Tichy pedig megfogadta az utasítást, és a 81. percben kipókhálózta a nógrádiak hálóját.

A szép találat után folytatódott a mesebeli történet: az első bajnoksága, az 1954-es szezon végeztével egyből bajnoknak mondhatta magát. A bivalyerős csapatban a fiatal srác kiegészítő szerepet játszott, tizenháromszor lépett pályára a 26 mérkőzésből álló kiírásban. Klubjával öt pontot vertek rá az 1953-as bajnokra, az MTK-ra, akik akkoriban Bp. Vörös Lobogó néven futottak. Elképesztő, hogy ez a két csapat milyen névsorokkal rendelkezett! A már említett kispesti legendákon kívül ott volt még a csapatban Lóránt Gyula, Budai II László, Machos Ferenc is, míg a Hungária körúton csak a legnagyobbakat említve Lantos Mihály, Zakariás József, Sándor „Csikar” Károly, Hidegkuti Nándor és Palotás Péter varázsolta el a közönséget Bukovi Márton edző irányításával. A góllövőlista első öt helyén a két csapat játékosai trónoltak: Kocsis Sándor 33 góllal uralkodott, Puskás Öcsi 21-et szerzett, Palotás 19-et, míg Hidegkuti és Csikar 18-at.

A következő kiírásban szinte teljesen megismétlődött a forgatókönyv: A Honvéd 99 gólt rúgott és négy pontot vert rá az MTK-ra, így dőlt el az arany és az ezüst kérdése. Tichy ekkor már 15 mérkőzésen léphetett pályára, és egyre nagyobb ütemben kezdte el termelni a gólokat. De nem volt könnyű dolga, hiszen ebben a szezonban a góllövőlista első öt helyezettjéből négy is csapattárs volt: Czibor és Machos Ferenc holtversenyben 20 gólt lőttek, Puskás 18-at, míg Kocsis 17-et. Egyedül az Újpest legendája, Szusza Ferenc tudott a Száguldó Őrnaggyal egyenlő gólszámmal a lista elejére férkőzni.

1955-ben a Közép-európai (Mitropa) kupában is érdekelt volt a Honvéd. Ezen sorozatban Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszország és hazánk 2-2 csapattal képviselhette magát. A másik magyar klub nem nagy meglepetésre az MTK volt. Tichyék a negyeddöntőbe kapcsolódtak be, és 10:6-os összesítéssel búcsúztatták az osztrák Wiener Sport-Clubot. A nemzet bombázója összesen három góllal vette ki a részét a sikerből. A kupa elődöntőjében a két magyar csapatnak kellett összemérnie az erejét, és egy őrült párharc következett: az első mérkőzésen a Kispest 5:2-re győzött, viszont a visszavágón a Hungária körútiak az akkori futball szépségeit bemutatva 5:1-es végeredményt tudtak beállítani, így a rivális MTK jutott be a fináléba, ahol egyébként a csehszlovák Dukla Prágát kiütve a kupát is elhódították.

Ezen év más szempontból is fontos volt a még mindig csak húsz éves Tichynek, hiszen májusban Norvégiában a címeres mezünkben is bemutatkozhatott. Úgy döntött, hogy lemásolja a bajnoki debütálásának sikeres receptjét: a 63. percben beállt, majd a 74.-ben gólt szerzett! Ezután egy héttel a finnek elleni meccs jött, ahol hazánk 9:1-el írta fel magát a télapó virgácslistájára. Tichy a félidő után lépett pályára, és két találattal segített beállítani a végeredményt. Két meccsen három gól – nem rossz kezdet egy fiatal sráctól!

A következő évad az 1956-os volt, és az ezen októberben kirobbanó forradalom természetesen nagyon sok mindent befolyásolt: hazánkban a mindennapi életet, a futball szempontjából pedig a disszidáló lakosság végett a csapatok játékosállományait és az erőviszonyokat. A Budapest Honvéd a forradalom kitörése után egy hónappal még BEK meccset játszott a baszk Athletic Bilbao ellen. A San Mamésban 3:2-re kikaptak fiaink. A visszavágót az otthoni állapotok végett Brüsszelben rendezték, ahol Budai, Kocsis és Puskás találata sem volt elég a győzelemhez, a 3:3-as végeredmény végett pedig búcsút kellett intenie a klubnak az elsőszámú európai kupától. De nem ez volt a legnagyobb probléma: a mérkőzés utáni hetekben több játékos is úgy döntött, hogy nyugaton folytatja. Többek között Puskás, Kocsis és Czibor is elhagyta az országot, majd néhány hónap nehézség után Öcsi a Real Madrid, a másik két játékos pedig a Barcelona sztárja lett, a már ott zsonglőrködő Kubala mellett.

De ami a hazai bajnokságot illeti: az 1956-os kiírás természetesen félbeszakadt, és soha nem is lett befejezve. A következő szezon az 1957-es tavaszi volt, ahol 12 csapat küzdött az aranyért, és a Honvédon nagyon érződött, hogy elvesztette legnagyobb játékosainak zömét, és csak a tizenegyedik helyre tudtak beérni.

Természetesen hiba lett volna a klubot leírni, hiszen már egyből a következő bajnokságban a régi sikerekhez méltóan játszottak, végül csupán egy ponttal maradtak le az aranyról, melyet az MTK hódított el. Tichy ekkoriban kezdte el a gólokat futószalagon gyártani, a bajnokságot 14 góllal zárta, csapata házi gólkirályaként. A disszidáló játékosok ellenére még mindig olyan legendák rúgták a bőrt Kispesten, mint Bozsik, Machos, Budai II és Bányai Nándor, így a huszonhárom éves csatárnak nem lehetett oka panaszra a kiszolgálást illetően. A következő, 58/59-es kiírásban a bronzérmet sikerült megszereznie a csapatnak, a Tóth II féle Csepel és a Csikar vezette MTK mögött. Tichy hármas holtversenyben, tizenöt találattal gólkirály lett, egyre inkább kiérdemelve a Nemzet Bombázója becenevet.

Egy kisebb sikerszünet után az 1963-as NB1-ben ezüstérmesek lettek, Tichy meg gólkirály: 12 meccsen 13 találattal, kettővel megelőzve az ifjú Albert Flóriánt. A következő év is nagyon jól sikerült a Honvédnak, hiszen ismét sikerült a második helyre befutni, majd a Magyar Kupát is elhódítani. Tichy ekkor már abszolút húzóembere volt a csapatnak, és 28 góljával Bene Ferenccel osztozkodott a gólkirályi címen, ezzel a Kispest támadója ötödszörre, és egyben utoljára ért fel a csatárok egyéni csúcsára. A gólgyáros 1971-es visszavonulásáig még egy ezüstöt és egy bronzérmet szerzett klubjával.

A stoplist 320 mérkőzés és 247 gól után akasztotta szögre, a klub egyértelmű legendájaként. Ezt a felvetést az is alátámasztja, hogy búcsúmeccsére 15 ezer néző volt kíváncsi, és a kezdés előtt negyedórával ünnepélyesen megköszönték a klubért tett szolgálatát. Tichy természetesen magát nem meghazudtolva góllal búcsuzott: a Vasas bánatára a 45. percben 13 méterről, bal lábbal egy óriási kapáslövéssel koronázta meg királyi pályafutását.

Ami a válogatottat illeti, a mesés, 1955-ös kezdés után még kilenc évig meghatározó tagja volt a nemzeti tizenegynek. Részt vett az 1958-as svéd és az 1962-es chilei Világbajnokságokon is. Az előbbin sajnos csapatunk nagyon gyengén szerepelt, a csoportkörből sem tudtunk továbbjutni, de Tichy itt is kitett magáért: Svédországnak és Walesnek egyszer, míg Mexikónak kétszer lőtt gólt.

A két világbajnokság között emlékezetes volt az 1959-es, Svájc elleni 8:0, amikor a hazai gólokból a Bombázó négyet vállalt. Aztán jött a dél-amerikai világesemény, ahol az angoloknak 20 méterről durrantott a léc alá, bebizonyítva, hogy megérdemli becenevét. A következő csoportmeccsen, a bolgárok ellen kétszer is betalált, de sajnos a negyeddöntőben, a csehszlovákok ellen 1:0-re elvesztett meccsen ő sem tudott rajtunk segíteni. 1964-ben az Eb-n is képviselte hazánkat, de a spanyolok ellen elvesztett elődöntő után sajnálatos módon megromlott a viszonya Baróti Lajos kapitánnyal, így a győztes, dánok elleni bronzmeccsen már nem léphetett pályára. Két évre rá, 1966-ban az angol vb-n kerettag volt, de nem futhatott fel a gyepre. A korabeli hírek alapján a szövetségi kapitány kijelentette: vagy Tichy utazik, vagy ő. Végül Sándor Csikarék diplomáciai érzéke kellett ahhoz, hogy mindketten ott lehessenek a szigetországban, de sajnos a Nemzet Bombázója nem kapott bizonyítási lehetőséget.

Sajnálatos, hogy többet nem is lépett pályára a címeres mezben, a búcsúmeccsét leszámítva: Illovszky Rudi bácsi irányítása alatt 1971-ben 10 percet kapott a jugoszlávok ellen, hogy vastaps kíséretében sétálhasson le a gyepről.

Karrierjét edzőként folytatta, 1976-ban került szeretett klubja élére, és hat évig irányította a Kispestet, nem is akárhogyan: az 1979/80-as kiírásban huszonöt év után ismét a Honvéd nyerte el a bajnokságot, olyan játékosokkal, mint Garaba Imre, Dajka László vagy Kozma Mihály. Magyar bajnokként a 80/81-es BEK-ben is érdekeltek voltak, a Vallettán, a Sporting Lisszabonon túllépve végül a nyolcaddöntőben a Real Madrid jelentette a végállomást. 1982 után tett két évnyi közel-keleti kitérőt, majd 1989-től haláláig a Kispest szakmai tanácsadója volt.

Lévén, hogy az NB I történetének 13. legeredményesebb játékosa, a szebbik nem is felfigyelt Tichyre. A csatár első felesége egy fotós hölgy volt, özvegye pedig harmadik, egyben utolsó neje, Fischer Marika, de leghíresebb házassága mindenképpen a második volt, hiszen a Kossuth-díjas színésznőnket, Lehoczky Zsuzsát vette el feleségül.

A zseniális csatár végül csupán 63 évesen, 1999 januárjában hunyt el. Bár élete az átlagosnál rövidebb volt, véleményünk alapján nyugodtan kijelenthető: akkora legendát halmozott fel, amit másoknak két élet alatt is nehéz.

Isten nyugosztalja a Nemzet Bombázóját!

Előző bejegyzésünkben az Újpest legendájáról, Bene Ferenc pályafutásáról olvashattuk ITT.