A Futball Hőskora | Bene Ferenc legendája

Blogunk újdonsággal jelentkezik a válogatott mérkőzések előtt. A Futball Hőskora blog, Facebook oldal segítségével korábbi válogatott játékosok, legendák életéről, pályafutásáról olvashattok bejegyzéseket.

Elsőként Bene Ferenc legendáját ajánljuk figyelmetekbe, a további részletekért nézzetek fel oldalukra.

A klubhűség iskolapéldájaként tizenhét évesen került az Újpest csapatáshoz és pontosan ugyanennyit, tizenhét évet töltött a Megyeri úton. Az ember ennyi idő alatt rengeteg dologra képes, ezt Bene Ferenc is bebizonyította, hiszen 418 mérkőzésen 303 gólt vágott és nyolcszoros magyar bajnoknak, ötszörös bajnoki gólkirálynak, háromszoros Magyar Kupa-győztesnek, BEK- és KEK-elődöntősnek, valamint VVK-döntősnek mondhatta magát.

A címeres mezben is tett róla, hogy álmatlan éjszakákat okozzon a kapusoknak, 76 mérkőzésen 36-szor kellett az ellenfél portásainak a hátuk mögötti hálóból kiszedni a labdákat, és Eb-bronzérmet, limpiai aranyat, valamint gólkirályi címet ért el. Elképesztő, hogy mindezek ellenére sincsen a legismertebb játékosaink között, hiszen a 60-70-es évek válogatottja, ami az ő nevével is fémjelezve volt, azt a hálátlan szerepet kapta, hogy az Aranycsapat árnyékában próbáljon nagyot alakítani: hatalmas elvárások nem mindig túlságosan megfelelő körülmények között, legalább is a nyugathoz viszonyítva. De Bene megtett minden tőle telhetetőt, és talán többet is.

1944 decemberében született Balatonújlakon, ezzel is bebizonyítva, hogy a világháború a vége felé közeledik, és újra könnyebb lesz az élet jó dolgaira koncentrálni. Édesapja építkezési ellenőrként dolgozott. Rövid ideig a Marcali MEDOSZ-t erősítette 14 éves korától, majd 16 évesen Kaposvárra vezette útja, hogy az ottani Kinizsi színeiben lépjen pályára. Élete akkor vett fordulópontot, mikor 17 éves korában a világháború előtti nemzeti tizenegy ásza, Avar István felfedezte és beajánlotta az Újpestnek. Ekkor már elérte teljes magasságát, ami 170 cm volt, tehát nem számított túl nagynak, azonban évről évre erőteljesebb és izmosabb lett, így egyre jobban ki tudott teljesedni, mint egy gyors kezdősebességű, gólérzékeny középcsatár.

1961-ben igazolta le tehát az Újpest, és Bene nem is vesztegette az időt: első szezonjában 22 mérkőzésen lépett pályára, hogy ezüstéremhez segítse csapatát. Bár az Ilovszky Rudi bácsi által irányított, Mészöly Kálmán nevével fémjelzett Vasas megelőzte őket, látni lehetett, hogy jó időszak fog következni a Megyeri úton.

Az első évében nem sikerült bekerülni a góllövőlista első tizébe, de egy 17-18 éves srácnak azért az mégis csak megbocsátható bűn, hogy nem tudott olyan ászokat megelőzni, mint Tichy Lajos, Albert Flórián, Sándor „Csikar” és Dunai Antal. Nem csak odahaza voltak érdekeltek a negyedik kerületiek, hanem a KEK-en keresztül az európai porondon is. Az első körben a máltai Florianát kiütve teljesítették a kötelezőt, majd egy jóval nehezebb ellenfél, az Ajax várta a magyar fiúkat. Bár Amszterdamban 2:1-es vereséget szenvedtek, odahaza sikerült a nagy bravúr, a 3:1, melyből Bene is kivette egy góllal a részét, így következhetett a következő kör,a skót Dunfermline személyében, mely ismét nem okozott gondot; 4:3 idehaza, 0:1 idegenben, kettős gyözelem. Bene 1-1-et vállalt. Már a legjobb négy között járt az Újpest, mikor sajnos a másik lilák, a Fiorentina megálljt parancsolt. Kettős győzelemmel, 2:0, 0:1-el búcsuztatták a magyar csapatot.

Minden bizonnyal zavarta az ifjú Benét, hogy első évében nem került fel a góllövő lista élére, így a következőben még nagyobb fordulatszámon pörgött, ami bizony elég volt arra, hogy egyből gólkirály legyen, 23 góllal. Az Újpestnek ekkor a harmadik hely jött össze a Fradi és az MTK mögött, Bene pedig Tichy Lajost előzte meg három góllal a csatárok egyéni listáján. Ebben a szezonban a válogatottban is bemutatkozott. Bár az első mérkőzésén, a Jugoszlávia elleni 0:1-es vereség alatt nem sikerült betalálnia, a másodikon, a svédek elleni olimpiai selejtezőn már két góllal vette ki a részét a 4:0-as sikerből. 1964 mozgalmas időszak volt a válogatottban, ekkor vált igazán alapemberré a nemzeti tizenegyben. Ott volt az akkor még csak négycsapatos Európa Bajnokságban Spanyolországban, ahol a spanyolok elleni vereség után a Camp Nou-ba legyőztük a dánokat, így bronzéremmel térhettünk haza, (ami akkoriban egyébként már-már elfogadhatatlan volt a közönség számára). Bene a négy találatunkból kettőt tudhatott a neve mellett.

Az 1964 őszén megrendezett olimpián pedig még jobban meg tudta mutatni a világnak, hogy micsoda képeségekkel van megáldva: az első meccsen egyszemélyes kivégzőosztagként féltucatot vágott Marokkónak, akik nem tudtak válaszolni egyszer sem, így lett 6:0. Nem vagyunk benne biztosak, de nem lennénk meglepődve, ha Bene ezek után ki lett volna hivatalosan is tiltva az észak-afrikai országból. Indok? Labda általi halálosztás!

Mivel a csoportunkból Észak-Korea visszalépett, egy tét nélküli mérkőzésen, két, már a negyeddöntőbe bejutó csapat találkozott, a mieink és Jugoszlávia személyében, ami egy igazi gólzáport eredményezett. Végül hazánk győzött 6:5-re, Bene a negyedik magyar gólt szerezte, ami egyébként már a 25. percben megtörtént. Jött aztán egy Románia elleni 2:0, melyen Csernai talált be kétszer. Az elődöntőbe, a tokiói Csicsibu Herceg Stadionban megrendezett mérkőzésen Magyarország hozta a kötelezőt, és 6:0-ra kiütötte az Egyesült Arab Köztársaságot. Bene négyszer tette tönkre az ellenfél estéjét, de három napra rá, Csehszlovákia ellen bemutatta, hogy maradt még a tarsolyban: ő szerezte Farkas után a második magyar gólt, amire az ellenfél csak egyszer tudott válaszolni, így a 2:1-es győzelemnek köszönhetően hazánk olimpiai bajnok lett!

A nemzeti tizeneggyel a következő nagy pillanat az 1966-os angliai világbajnokság volt. A Szentmihályi, Mátrai, Mészöly Kálmán, Varga Zoltán, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté, Albert Flórián és Bene által fémjelzett csapatunk nagy reményekkel érkezett. Pokoli nehéz csoportba kerültünk, ugyanabba, mint a bolgárok, az Eusébió vezette Portugália és a Pelét, valamint Garrinchát is a soraiban tudó Brazília. Portugália ellen sajnos 3:1-re kikaptunk, hiába egyenlített Bene a 60. percben. A következő mérkőzésen viszont Bene Ferenc már a második percben varázsolt: több brazil védőt is elfektetett, majd Gilmar mellett gyönyörűen belőtte a labdát a hálóba, 1:0!

A végeredmény végül 3:1 lett, ide.

Az utolsó fordulóban nem volt elég, hogy legyőzzük Bulgáriát, amit 3:1-re meg is tettünk, (Bene, Mészöly és egy bolgár öngól révén) de a portugáloknak is jobbnak kellett lennie a braziloknál, hogy mi juthassunk tovább. Eusébió kétszer is betalált, oroszlánrészt vállalva a 3:1-ben, így a negyeddöntő várt ránk, ahol sajnos a szovjetek erősebbnek bizonyultak, és 2:1-re kiütöttek minket. Talán mondani sem kell, Bene itt is betalált, de már csak szépítésre volt ez elég. Ezen évben a Dózsa csatára 6. lett az Aranylabda szavazáson, ennél feljebb sajnos nem sikerült kerülnie. Hiába nyert nyolc alkalommal bajnoki aranyat, az elsőre 1969-ig várnia kellett, ekkor viszont a második gólkirályi címét is bezsebelte. Baróti Lajos irányítása alatt Bedén kívül a csapatban rúgta a bőrt többek között Fazekas László, Dunai II Antal, Szentmihályi Antal és Juhász Péter is. 69 után sikerült az 1970-es tavaszi, 70/71-es, 71/72-es, 72/73-as, 73/74-es kiírást is megnyerni, bizonyítva, hogy ezen évtized a Dózsa uralmát jelentette.

1974-ben Várhidi Pál vette át az irányítást, mint edző, aki játékos karrierje alatt csak az Újpest színeiben játszott, majd a kispadról 1980-ig négyszer nyerte el a bajnokságot, ebből kétszer Benével. „Feri” ezen időszak alatt a nemzetközi porondon is megmutatta több alkalommal, hogy klasszis. Az 1968/69-es VVK (Vásárvárosok Kupája) sorozatban a döntőig menetelve nyolc góllal segítette klubját, olyan csapatokon átjutva, mint a Legia Warszawa, vagy a Leeds United. A fináléban a Newcastle várt a fiúkra. Sajnos a szarkák túl nagy falatnak bizonyultak, a visszavágós rendszerben lebonyolított hazai mérkőzést 3:0-ra nyerték a St James’ Parkban, majd a Megyeri úton is győzni tudtak, 2:3-ra. Bene a hazai gólokból egyet rúgott.

Több ízben megmutatta magát a BEK-ben (a mai BL) is, melyből a csapat legsikeresebb nekifutása a 73/74-es volt, mikor máig utolsó magyar csapatként bejutottak a legjobb négy közé. A legjobb tizenhat között 3:1-es összesítéssel ütötték ki a Benficát, majd a Spartak TAZ Nagyszombat együttesével találkoztak, amely összecsapáson mindkétszer 1:1 született. Igazi újításnak számított, hogy nem kellett újrajátszani a mérközést, hanem tizenegyes párbaj döntött, melyben a magyarok idegzete mutatkozott erősebbnek, és 4:3-ra nyertünk. Az elődöntőben a későbbi bajnok Bayern München, mely Uli Hoeneßt és a német nemzet bombázóját, Gerd Müllert is felvonultatta, sajnos túl erősnek bizonyult, és 4:1-es összesítéssel búcsuztatta a fiúkat. Nagy csalódás lehetett kiesni a legjobb négy között, pedig egy ilyen eredmény csak büszkeségre ad okot. Ekkor még senki sem tudta, hogy beláthatatlanul hosszú ideig ők lesznek az utolsó csapat, akik ilyen sokáig eljutottak az Európa királyai között megvívott kupasorozatban.

Bene végül 1978-ban, a nyolcadik bajnoki cím és a tizenhetedik év után köszönt el a Megyeri úttól, ekkor volt 34 éves. A válogatottban utoljára 1979-ben lépett pályára, az első tizenkét percet kapta egy Csehszlovákia elleni győzelemből, valamint a levonulása alatti vastapsot, de az ezelőtti közvetlen években már nem nagyon számított kezdőnek. A nemzeti tizenegy kezdeti sikerei mellett a nehézségeket is megélte.

Mikor 1969-ben, ugyancsak Csehszlovákiával ki-ki mérkőzést játszottunk azért, hogy melyik ország szerepelhessen a mexikói vb-n, csúfos, 4:1-es vereséget szenvedtünk. Mondani sem kell, hogy ez akkoriban mekkora csalódást okozott. A Szőke Szikla, Mészöly Kálmán csak annyival kommentálta: „a mi időnk lejárt..” Bár a 72-es, akkor még mindig négycsapatos Eb-re sikerült kvalifikálni magunkat, sajnos a Szovjetuniótól és Belgiumtól is kikaptunk, így csak a negyedik helyet sikerült elérni.

Bene tehát 78-ban, 17 év, 418 mérkőzés és 303 gól után elhagyta a Dózsát, 79-ben pedig 76 meccs és 36 találat után a címeres meztől is elköszönt. Ezekután pályafutása hosszú levezetése következett, játszott Finnországban, valamint idehaza a Volán, a Soroksár és a Kecskemét együtteseiben. A stoplist végül a negyedik X betöltése után akasztotta szögre. Kicsit az edzősködést is kipróbálta, ült az Újpest kispadján és megfordult Norvégiában is.

Végül tragikus hirtelenséggel, 61 évesen hunyt el, mely mindenkit sokkolt. Bár rövidebb életet adott neki a sors, mint amire számítani lehetett, de elképesztő góljaival halhatatlanná tette magát.

Köszönünk mindent, Feri bácsi!