Deák Bamba Ferenc története | A Futball Hőskora

Deák Bamba Ferenc története - a gólzsák, aki pályafutása csúcsán két ÁVH-s tisztet öntött arcon szépen kimért olaszrizling fröccsökkel, egy balatoni mulatozás során.

A Futball Hőskora blog írását olvashatjátok oldalunkon.

1997-ben Münchenben, mikor 75 évesen megkapta az évszázad gólkirálya címet, Puskással is találkozott. Öcsi odaszólt neki:

  • Mi van, miért ekkora a pocakod, oda dugtad a labdát?
  • Az hagyján, de ha jó látom, neked meg egy demizsont sikerült becsempészned!

A válasz Deák „Bamba” Ferenctől származik, aki többek között szeretett táncolni, remek hangja volt, éttermekben, presszókban a Lehoznám néked a csillagokat is az égből című ismert melódiájával bódította a hölgyközönséget. Továbbá kedvelte a finom ételeket, a pacalt pompásan készítette, a resztelt májért a világ végére is elment volna, és az olaszrizlingből készült kisfröccsöt sem vetette meg. De a legfontosabb, hogy egy máig rekordernek számító gólvágó volt, akinek sajnos a korabeli politika végett soha nem teljesedhetett ki a pályafutása.

Hogyan is kezdődött az egész történet? Bamba 1922 januárjában,a kilencedik kerületben született, egy hatgyerekes családba. Ebből kifolyólag amint tudott, munkát keresett, hogy segíthesse a testvéreit és a szüleit. Szó szerinti kenyerét péklegényként kereste, amely duplán jó melónak bizonyult: egyrészt a szerény fizetés is jól jött az otthoni kasszába, másrészt elemózsiát is mindig tudott hazavinni a Viola utcába. A hab a tortán az volt, hogy a pékség mellett egy focipálya is volt, méghozzá a Szentlőrinci AC-é, ezért kézenfekvő volt az ifjú Bambának, hogy a helyi poros grundokról áttegye futball-székhelyét a gondozott fűvel rendelkező szentélybe.

Deák profi pályafutása alatt csatárként tette tönkre a védelmek napjait, de először egy teljesen más pozícióban kezdett: hálóőrként. Egészen jól ment neki a védés, egészen addig, amíg egy ifjúsági mérkőzésen Bozsik Cucu bátyja úgy fejbe találta az elbambult portást, hogy az eszméletét vesztette. A szülői aggodalom közbeszólt, és a fiatal srác el lett tiltva a futballtól. De a sport szeretete továbbra is odavonzotta a pályára. Szót fogadó gyerekként a labdát csak az alapvonalon túlról kergette, labdaszedőként. De nem úgy adogatta vissza a célt vesztett bőröket, mint társai, hanem egyéni stílusával, elképesztő lövőtechnikával, erősen és pontosan rúgta vissza azokat az arra távol váró játékosoknak.

Ekkor figyelt fel rá a játékosként a Barcelonát Emilio Berkessyként is megjáró Berkessy Elemér, aki érezte, hogy Bambának nem a kapuban a helye, hanem az ellenfél kapusa előtt, csatárként tudna tündökölni. Sikerült meggyőznie a féltő szülőket, hogy az új szerepben senki sem fogja erővel fejbe rúgni, és az apai jóváhagyás után röviddel beindult az évekig tartó gólgyártása hősünknek.

Új pozíciójában kapta becenevét is, melyet a következőképpen indokolt: „Még Lőrincen neveztek el így, mert jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni, ez a legszebb a futballban! Még ilyen bambásan is..”

18 évesen, 1940-ben mutatkozhatott be a nagycsapatban, és pár, az 1943/44-es, a világháború végett félbeszakított szezonban lejátszott meccset leszámítva az 1945/46-os kiírásban mutatkozhatott be NB1-ben klubjával.

Hát nem akármilyen bemutatkozás volt a 23 éves sráctól.. Kezdjük a történetet azzal a részlettel, hogy a Nemzeti Bajnokság I osztályában 1945-46-ban a háború utáni erőviszonyok tisztázása véget összevonták az első és a másodosztály 28 csapatát. Két tizennégyes csoportból az első öt került a legjobb tízbe, a hattól tízig helyezettek a második tízbe, a tizenegytől tizennégyig helyen végzett csapatok az NB másodosztályába kerültek.

Ez a kissé bonyolultan hangzó rendszer 44 mérkőzést jelentett. A Szentlőrinc elég szépen helytállt a nagyobb klubok között, és nyolcadik helyen végzett. De amit Bamba művelt, az egyik másik kávéház.. Hiába rúgott 45 gólt az ifjú Szusza Ferenc és 51-et a veterán Zsengellér, egyikőjük sem lett a gólkirály, mert a pár éve még pékinasként dolgozó srác 66-szor talált be az ellenfelek hálójába. 66-szor! Ez a szám a mai napig abszolút rekordnak számít.

Valami csoda folytán a Szentlőrinc meg tudta magának tartani a gólzsákot, aki a következő évben 48 találattal ismét gólkirály lett, csapatát a hetedik helyre segítve. Ezúttal egy másik feltörekvő csillagot, egy bizonyos Puskás Öcsit előzött meg a góllövőlistán, aki 32-ig jutott.

A kiscsapat ezekután már úgy döntött, hogy engedi kiteljesedni saját nevelésének pályafutását, aki végül a Fradi hívó szavaira bólintott rá. 72 mérkőzés és és 128 gól után hagyta el nevelőegyüttesét. 1947 elején igazán jó volt Bamba élete. Az átigazoláskor kapott egy kétszintes házat a Nefelejcs utcában, melyre jó részt a szurkolók adták össze a pénzt. Összes pénzét a felújításra és a lakás csinosítgatására költötte, hogy igazán otthonosan érezhesse magát. Mikor a Ferencváros leigazolta, már négyszeres válogatott támadó volt, és tíz gól szerepelt a neve mellett. Ausztria, Albánia, Luxemburg és Bulgária bánta, hogy Bamba is felhúzhatta a címeres mezünket.

A 47/48-as, első Fradis szezonjában csapatával harmadikak lettek, ő pedig 41 góllal második a góllövőlistán. Öcsi ezúttal eredményesebbnek bizonyult a titánok harcában. A gólzsák következő éve egyszerre volt öröm és szomorúság. Egyrészt sok álmatlan éjszakát okozott neki a magyar állam, mely az államosítási hullám keretében a lakosságunk nagy részéhez hasonlóan az ő lakását is elvette, az otthont, amelyre szinte összes pénzét költötte. A futballpályán szerencsére megnyugvásra lelt: nem elég, hogy 59 találattal ő lett a gólkirály, (a második természetesen Öcsi volt) a zöld-fehérekkel is felértek a trónra. Mellette olyan játékosok rúgták a bőrt, mint Henni Géza, Lakat Károly, Budai II, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán, így a Lyka Antal mester vezette fiúk egészen könnyen, tizenegy ponttal az MTK-t megelőzve nyerték meg a bajnokságot, 140 rúgott góllal. Látható Bamba klasszisa: még egy ilyen csapatban is oroszlánrészt tudott vállalni a sikerben.

A következő évben a Fradi ezüstérmes lett, Deák pedig nem tudott a legjobb öt góllövő közé bekerülni. 1950 nyarán aztán sajnos kiderült, hogy nagyobb probléma is történhet egy gyengébben sikerült szezonnál. Történt ugyanis, hogy a nagy gólzsák, aki mindig szívesen mulatozott, iszogatott és csapta a szelet a hölgyeknek, egy siófoki szórakozóhelyen a Fradi-indulót énekelte, mely akkoriban nem számított elfogadható dolognak a politikai berkekben. Ezért a két ott tartózkodó ÁVH-s tisztből az egyik odalépett Bambához és annyit mondott: Kuss!

Bamba válaszul a pulthoz ment, kikért két olaszrizlingből készült kisfröccsöt, amit a tisztek arcába löttyintett. Ez még mindig nem a történet vége, mert az akciót két precíz pofonnal fejezte be.. Ezek után sajnos ultimátumot kapott a politikai elittől és az MLSZ-től: Vagy börtönbe vonul, vagy titoktartással a nagy rivális Újpesthez igazol. Természetesen a másodikat választotta, ezen döntését senki nem kérhette volna rajta számon: de a feltételek miatt Bamba nem mondhatta el az átigazolás okát, így évtizedekig szenvedett a balatoni este miatt.

Egyébként ennél rosszabb is történhetett volna a csatárral, hiszen még a siófoki este előtti évben az akkoriban hatalmas sikereket elérő, Gran Torinoként elhíresült észak-olasz klub, a Torino F.C. egy kitöltetlen csekkett küldött neki, mondván amit ráír, annyi lesz a fizetése. Szerencsére Bamba úgy döntött, hogy Magyarországon marad, ami életmentő döntés volt, hiszen sajnálatos módon 1949-ben az egész csapat szörnyet halt egy repülőgép szerencsétlenség következtében. Apropó, Deákon kívül Kubala Lászlót is hívta a talján klub, de az utolsó pillanatban ő is nemet mondott, ezzel a sors két legendánknak adta meg a hosszú életet.

Visszatérve a balatoni este következményeire, 83 mérkőzés és 121 gól után elköszönt a Ferencvárostól és Újpestre tette át székhelyét. 1950 és 1952 között zsínorban háromszor lettek bronzérmesek, olyan játékosokkal játszott egy csapatban, mint Tóth Mihály, Szusza Ferenc, Egresi Béla vagy Várhidi Pál. Akkora kedvvel és eredményességgel már soha nem játszotta szeretett sportját, mint a Szentlőrincben vagy a Fradiban, de azért 77 mérkőzésen 53 gólt összehozott. 1954-ben aztán a lila-fehérektől is elköszönt, majd kisebb időre megfordult a fővárosi VM Egyetértésben, a Budapest Spartacusban, illetve Siófokon.

Végül 1957-ben akasztotta szögre a stoplist. Sajnos a válogatottban csak három évig játszott, 1946-tól 1949-ig kapott meghívókat, ezalatt 20 mérkőzésen 29 gólt termelt. Egészen hihetetlen teljesítményekre volt képes a címeres mezben: Lengyelországnak és Bulgáriának is négyet vágott és négy meccs kivételével mindig betalált. Az elképesztő statisztikából nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az alkalmak többségén nem csak egyszer vette be az ellenfelek hálóját. Utolsó válogatott meccsén, 1949-ben a svédek ellen talált be, melyet végül 5:0-ra nyertünk meg.

Hihetetlen gólerőssége ellenére többet nem hívta meg Sebes Gusztáv és a vezetőség a válogatottba, mondván, hogy politikailag megbízhatatlan. Ezzel sajnos lemaradt az Olimpiai aranyról és az 1954-es VB-ről is. Pedig lehet, hogy ha egy kicsit elnézőbb lett volna a korabeli rezsim, akkor pont ő tudott volna megmenteni minket a világeseményen Puskás sérülése után.

Sajnos a 6:3-ról is lemaradt, ami annyira zavarta, hogy a mérkőzést soha meg sem nézte, se élőben, se felvételről.

A visszavonulása után a belügyhöz került, valamint Kádár János biztonsági embereként is szolgált, így keresve meg családjának a kenyerré valót.

Reméljük, hogy egy kis megnyugvást okozott neki élete utolsó elismerésének átvétele, melyre 1997-ben került sor, Münchenben. A legendás csatárunk itt kapta meg az évszázad gólkirálya címet.

Végül egy évre rá, 1998 áprilisában hunyt el, fővárosunkban. Nagyon sok minden jót szeretett az életben, és a siófoki problémás este ellenére is beírta magát a sporttörténelembe. Úgy gondoljuk, nem meglepetés, hogy a korabeli Fradi-induló a kedvence volt, főleg pár fröccs után, hiszen kedvenc dolgai közül kettőről is szó van benne: a gólokról és a hölgyekről.

„Száz kisleány, egy gólra vár, Száz csókot ád majd a győztes meccs után, Hajrá Fradi, hajrá Fradi, Hajrá fiúk, csak tovább! Süvít a labda, a hálóba balra..”

Bizonyára a legendás Bamba a mennyországban is abszolút gólkirály – és annyit mulatozik, amennyit csak akar, illetve azt énekel, amihez éppen kedve támad.

Előző részek

További részletekért, érdekességekért nézzetek fel oldalukra.