A selejtezősorozat utolsó idegenbeli meccsén jártunk | On tour Basel

Egy hosszú és egyben sikertelen selejtezősorozat becsületbeli túráján van túl a magyar szurkolótábor az elmúlt napokban. Bázel magyar énektől volt hangos, 1500-an utaztunk Svájcba, ami egy méltó lelátói zárása volt a sorozatnak.

Tórshavn, Riga, Lisszabon és Andorra után Bázel jelentette a vb-selejtezők utolsó állomását a válogatottnak, hogy a körülbelül 18.000 kilométert leutazott drukkerhad itt is hazai pályát teremtsen. Büszkeség, hazaszeretet, a lelátó és a címeres mez iránti fanatizmus vezérelte minden társunkat az elmúlt 2 év hosszú túrái után még Svájcba is.

Amit tudtunk, hogy a svájci válogatott a kijutásért folytatott harc fontos győzelmére hajt egy rossz formában, sérültekkel és eltitottakkal (Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám, Gera Zoltán, Priskin Tamás) felálló magyar válogatott ellen. Ez nem nagyon befolyásta a lelátó népét, 2-3 héttel az utazás előtt már csak az volt a kérdés, kapunk-e elegendő belépőt a St. Jakob-Parkba. Végül a bevezetőben már említett 1500-as létszámot értük el.

Az utóbbi túrák elengedhetetlen részét képezte a közös gyülekező, melyet Bázel belvárosába szervezett a Carparthian Brigade. Délután 17 órától kezdtek el gyülekezni a magyarok a téren, majd 18 órakor indultunk el együtt, hogy bevegyük a várost és a stadiont.

Elől az idei idegenbeli túrákon debütáló 10 méteres Magyarország feliratú drapériával indultunk, jó hangulatban, az elengedhetetlen pirotechnikai eszközök kiséretében. A 3 km-es sétát több megállás és dalolászás jellemezte, illetve a CB két drapit is kifeszített az elmúlt napok eseményeire reagálva. Elsőként az ukrán nyelvtörvényre történt reakció, majd később az okótber 6-i aradi vértanúk emlékére feszítettek ki kiírást a szurkolók.

A vonulás rendben lezajlott, a helyi szervek sem szerettek volna különös feltünést kelteni. A stadionhoz érve jöttek a szokásos problémák a beléptetés körül, már-már megmosolyogva a hírhedt nyugati ügyetlenkedést. Elromló beléptetőrendszer, értetlen rendezők, jobbra-balra irányítás a jegyekkel jellemezte. Ez a kép fogadott minket szinte az összes eddigi állomáson.

A stadionban két emeleten voltunk elhelyezve, a szektorok egyszerűen, de jól voltak kialakítva, bent nagyon rendezővel nem lehetett találkozni, negatívum volt a mosdók minimális száma egy teli vendégszektorra.

A mérkőzés jó hangulatban kezdődött, a helyszínen 30.000 svájci szurkoló nem erőltette meg túlságosan magát, míg a vendégszektort folyamatos szurkolás jellemezte. A kedvünket a 2 perc alatt két teljesen érthetetlen gól szegte csak, mire felocsúdtunk már 3-0 volt a félidőben.

A második játékrész sem indult jobban, 4. gólukat lőtték a hazaiak a 49. percben. Guzmics szépített az 58. percben, ami felrázta a magyar tábort és ha bele is törődve a vereségbe, együtt, egymásért szurkolt. 20-25 percen át szóltak folyamatosan a dalok, égtek a görögtüzek, ha lehet ezt mondani Lisszabon és Andorra után végre egy "elkattanás" adta a pozitív részét lelátónak.

A végeredmény 5-2, Ugrai lőtte a válogatott második gólját 5-1 után.

Pozitívum volt a nagyszámú magyar tábor, a selejtező ha nem is sikerült eredményesen, erre mindvégig büszkék lehettünk. Kíváncsian várjuk a következő selejtezősorozat sorsolását, hol és milyen összetételben jelenhetünk meg újra szervezetten tétmeccsen.