Moldova - Magyarország | Beszámoló a 2011-es kisinyovi túráról

Folytatva az eddigieket, egy régebbi beszámolóval jelentkezünk. 2011-ben Moldovába indultak buszos túrára a magyar szurkolók, hogy pár nappal a svédek elleni győzelem után idegenben bizonyítsanak.

Nincs egy órája, hogy hazaértünk, nincs három napja, hogy elindultunk. Miután pénteken megvertük a svédeket mindenki tudta, hogy a pokol vár ránk Moldovában.

Hétfő reggel hat körül vágtunk neki az útnak, tudván, hogy milyen fontos mérkőzés előtt állunk. Déva városáig nem is nagyon fogyasztottunk alkoholt, hiszen az összegyűjtött adományokat méltóképpen akartuk odaadni Böjte Csaba atyának. (Próbára is tette önuralmunkat és szomjunkat az a másfél órás kitérő, amely az ékszíjcsere miatt volt, 70 km-re Dévától.)

Ezúton is köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult akciónk sikeréhez, ezzel is bizonyítva, hogy nem határokban, hanem nemzetben gondolkodunk! Több, mint 250 ezer forint, valamint rengeteg ruha, játék, tankönyv talált új gazdára! Érdemes lenne elgondolkodni a huligántörvényről a "tisztelt" honatyáknak! Vajon tényleg mi jelentjük a legnagyobb problémát az országban?

Vissza a túrához! Kora reggel értünk Kisinyovba, ahol gyorsan nekiláttunk a főváros felfedezésének. Mindenek előtt élelmet kutattunk, majd a belváros felé vettük az irányt. Érdemes megemlíteni, hogy Kisinyov pozitív csalódás minden szinten! A letűnt szocializmus kézjegyét tagadhatatlanul magán viseli a város betondzsungele, ám az Európa segglyukának számító Bukaresttel szemben, itt ügyelnek a tisztaságra, igyekeznek fejleszteni mindent, amit csak lehet. Az emberek a szegénység ellenére vidámak, segítőkésznek és barátságosnak tűntek. Az egyetlen bökkenő, hogy nagyon kis százalékban beszélnek angolul, ami jelentősen megnehezítette a kommunikációt. A nők gyönyörűek, általános a barna haj, kék szem, világos bőr.

A város felfedezésbe olyannyira belemerültünk, hogy elérkezett az ideje a stadionhoz indulásnak. Egy buszjegy átlagosan három moldáv lejbe (kb 45 ft) kerül, amit a járművön lehet megváltani. Miután megérkeztünk a stadion környékére, szorgalmasan felmértük az ital kínálatot a pálya melletti krimókban.

Jó hangulatú dalolászás vette kezdetét, majd lassan elindultunk, hogy végre bejuthassunk a Zimbru kis ékszerdobozába. Az első meglepetés itt ért minket: Nem volt külön kapu a vendégeknek, a moldávokkal egy időben, egy helyen mentünk be. Ezek után már nem is volt meglepő, hogy külön szektort se kaptunk, csupán 70-80 fekete ruhás, símaszkos G.I. Joe-t.

Lassacskán benépesítettük a saját szektorunkat, majd kezdésre megtelt az egész stadion. A Himnuszt a kultúrnépektől megszokott fütty kísérte végig, miközben a Bukarestből érkező Steaua szurkolók kifeszítettek egy "Szar Magyarország" kiírást is. Nagyon el lehetnek keseredve szőröstalpú szomszédaink, ha a saját meccsük helyett a miénkre utaznak le szurkolni, hogy jó futballt nézhessenek. Szerencsére a 7. percben megszereztük a vezetést, így mindannyian láthatták, az gólörömünket és a fenséges magyar középső ujjunkat! Élményszámba ment, hogy köpködtek minket a meccs nagy részében, tüzet dobtak rànk a felső szektorból...

A második félidőt Székely Himnusszal kezdtük. Az első félidőhöz képest gyengébb volt a szurkolás, aminek nagy részt a megafon meghibásodása az oka. Meg nem adott gól, tombolás, majd újabb román üzenet következett. Ezúttal a "Gyűlölünk titeket!" felirat volt olvasható 8-10 tűz kíséretében. Megpróbálták megint kihúzni a nagy nemzeti zászlajukat, amin mi jót nevettünk, mivel nem nagyon akart összejönni nekik!

A 80. perc környékén lőttünk még egy gólt, ami ezután következett: maximális extázis! A hazaiak elindultak otthonaik irányába, mialatt mi mosolyogva integettünk és énekeltük a Bye-Bye Moldova rigmust! A lefújás után is maradt a fieszta hangulat, a srácok megköszönték a buzdítást majd elénekeltük a Himnuszt. A kiengedés után volt egy kis kergetőzés, ahol a derék moldáv gyerekeknek csak a hátát lehetett látni! A kutyás rendőrök gyors reagálása miatt nem alakult ki komolyabb matek.

Ezek után összeszedtük a cuccainkat és hazafelé vettük az irányt. Az éjszakát buszozással töltöttük, majd a Gyilkos-tónál ebédeltünk festői környezetben. Mindannyian kimerültek és boldogok voltunk, hiszen ismét olyan élményekkel gazdagodtunk, melyekre sokáig emlékezni fogunk!

Moldova - Magyarország 0-2

Kisinyov, Zimbru stadion, 10.500 néző

Vb-selejtezők: Bernd Storck 13 légiósnak küldött meghívót első körben

Augusztus 31-én Lettország, míg Szeptember 3-án Portugália ellen játszik vb-selejtezőt a magyar labdarúgó-válogatott. A két hazai mérkőzésre a jegyértékesítés korábban elkezdődött, most a játékosokról érkezett újabb hír. Bernd Storck először a külföldön játszóknak küldte ki a meghívókat.

A keret külföldön játszó tagjai:

Kapusok

  • Gulácsi Péter (RB Leipzig)
  • Megyeri Balázs (Greuther Fürth)

Védők

  • Bese Barnabás (Le Havre)
  • Guzmics Richárd (Yanbian)
  • Kádár Tamás (Dinamo Kijev)
  • Korhut Mihály (Hapoel Beer-Sheva)
  • Pintér Ádám (Greuther Fürth)

Középpályások

  • Dzsudzsák Balázs (Al-Wahda)
  • Elek Ákos (FK Almaty)
  • Kleinheisler László (Astana)
  • Nagy Ádám (Bologna)
  • Stieber Zoltán (DC United)

Támadó

  • Szalai Ádám (Hoffenheim)

Hollandia - Magyarország | Beszámoló a 2010-es 6-1-es amszterdami vereségről

2010-et írunk, a szokásos borongós esős idő volt péntek reggel, amikor fél 8 körül elkezdtünk gyülekezni a Népligetben. Nem sokkal 8 óra után elindultunk, elhagyva a szürke Budapestet, egy jó túra reményében.

A hangulatfokozással már a kezdetektől nem volt probléma, a pacsizás után előkerültek az üvegek, poharak és mindenki igyekezett csillapítani szomját. Ki borral, ki pálinkával vagy egyéb ínyencségekkel. Az első megállóra Győr mellett került sor. Itt feltöltöttük a készleteinket, majd miután csatlakoztak hozzánk, továbbindultunk.

Jó hangulatú beszélgetés, dalolászás vette kezdetét, de még nagyon hosszú út állt előttünk. A köztes megállókat nem részletezném, mert sajnálatos módon csak homályos emlékfoszlányok állnak rendelkezésemre a megállókkal kapcsolatban. Ami teljesen biztos, az az, hogy 16:15 körül leszálltunk a buszról egy benzinkút közelében, majd megemlékeztünk a trianoni katasztrófa 90. évfordulójáról. Elénekeltük a Székely Himnuszt és kifeszítettünk egy kiírást melyen a "Justice for Hungary!" felirat volt olvasható. A kiírás mellé piros-fehér-zöld füst is dukált természetesen. A megemlékezés végeztével elemózsiát vételeztünk a kúton, majd átmozgattuk fáradt lábainkat egy kis labdázással.

Visszaszálltunk a buszra és nekikezdtünk az út hátralévő részének. Említést érdemel az egyik éjszakai megállónk, melyet valahol Németország közepén tartottunk. Sokan kifeküdtünk a pihenőnél található füves részre és egy jó hangulatú beszélgetés vette kezdetét a csillagok fürkészése közben. A beszélgetést egy telefon szakította meg, melyet XII.HDO kapott aggódó anyukájától. A következő kérdés mindenki nevetésre ingerelt: "srácok,elhagytuk már Püspökladányt?" Innentől kezdve görcsbe rándult a gyomrunk a kacagástól és ez a mondat a túra szlogenjévé vált.

Elég sok utat tettünk már meg ekkora és roham tempóban közeledtünk Hollandia felé. Amszterdamba végül hajnali fél négykor érkeztünk meg hulla fáradtan. Kipakoltunk, majd gyors fogmosás a csatorna partján,aztán irány a vasútállomás. Sapkás azonban talált egy jóképű bevásárlókocsit és úgy gondolta, hogy mindenképpen szeretné leforgatni frissen szerzett barátjával a Jackass 3. részét, ezért kisvártatva belehelyezte habtestét a bevásárlóalkalmatosságba és őrült száguldásba kezdett az Amsterdam Arena mellett. A száguldást nem lóerők, hanem Hungary Viktor okozta, aki lelkesen tolta Sapkás "szekerét".

Mivel az első metró csak fél hétkor indult, rengeteg időnk volt még bambulni az állomáson, beszélgetni. Arra most nem térnék ki, hogy hány embert láttunk amíg elindult a metró, de jó néhányan elcsodálkoztunk az arányokon. A sikeres napi bérlet vásárlás után kisvártatva el is indultunk felfedezni a várost. Legnagyobb megdöbbenésünkre kihalt utcák fogadtak minket, pedig ekkorra már mindenkinek a reggeli járt az eszében.

Érdekes módon kilenc előtt semmi nem nyitott ki, így bolyongtunk étel után kutatva. Végül a Central Stationben találtunk egy Burger Kinget, ami szűk negyedórás késéssel végül azért csak kinyitott. A reggeli végeztével nekiindultunk újra a városnak. Amszterdam gyönyörű, impozáns épületekkel, mindenhol rend és tisztaság, azonban találkozva a helyiekkel kicsit olyan érzésünk támadt, mintha valahol Afrikában járnánk és nem Európában.

Kiheverve a sokkot, elindultunk a stadion felé, ahol döbbenten figyeltük milyen elfuserált szerelésben érkeznek a hazai szurkolók. Kicsit olyan volt a látvány, mint amikor 50 ezer ember egy turkálóban vásárol össze magának mindenféle ízléstelen ruhadarabot. Az Elvis imitátortól a majomemberig mindenféle holland mezbe öltözött érdekességgel találkoztunk. Majd elfelejtettem, hogy a metrón Sapkás megkérdezett egy -nem tudjuk azóta se,hogy milyen lény volt- ember szerű lényt, hogy ő miféle szerzet vajon.

A beengedés mondjuk úgy, hogy kevésbé volt ínyünkre, ugyanis minden amit gyűlölünk a modern fociban, az itt jelen volt. Nem vihettük be a kétrudas zászlóinkat, a dobot, megafont és a kiírást sem, amivel megemlékezni kívántunk volna nemzetünk sorstragédiájáról. Ezzel szemben voltak névre szóló jegyek, értetlen biztonsági szolgálat és egy olyan szektor, ami elvileg a miénk volt, de tele volt hollandokkal. Számomra érthetetlen, hogy miért nem volt egy olyan szektor ahova csak vendégszurkolókat engedtek be.

Mindennek tetejében az egy biztonságit sem zavart, hogy az 120 centi hosszú műanyag trombitákkal, amit a hollandoknak osztogattak ugyanúgy lehet sérüléseket okozni, mint a mi kétrudas zászlóink műanyag rúdjaival. Ennek ellenére narancssárga trombitát be lehetett vinni, magyar kétrudasokat nem. Ennyit az egyenlő elbírálásról.

A mérkőzés kezdetekor a Himnuszunknak megint valami remix verzióját játszotta el a zenekar, kicsit illúzióromboló volt, mint ahogy az is, hogy csak holland nyelven mondott be mindent a hangosbemondó. Az első pár perc után Lila Laci úgy döntött, hogy kimegy egy kicsit a stadionból, a biztonságiak meg úgy döntöttek, hogy nem is jöhet vissza.

Az 5. percben Dzsudzsák révén vezetést szereztünk, ekkor robbant a magyar tábor és a halvérű hollandok csak néztek ránk bután. Tőlünk zengett az egész stadion percekig. Az első félidőben örültünk, hogy nem szórtak meg minket, viszont a szünet után magasabb fokozatra kapcsoltak a házigazdák és gyakorlatilag akkor rúgtak gól nekünk, amikor akartak. Az ötödik gól után többen is kivonultunk a szektorból és csak a meccs vége után mentünk vissza, amikor a csapat kijött a szektorhoz megköszönni a buzdításunkat. Hátat fordítottunk nekik, így tudatva, hogy ezzel a lelketlen játékkal és nem törődöm magatartással szerintünk méltatlanok a címeres mez viselésére. Itt szeretném megjegyezni, hogy egyedül Juhász Roland nyilatkozata volt korrekt a vasárnapi Nemzeti Sportban. A többieknek is követnie kellene a példáját és kicsit magukba szállni. A pályán Dzsudzsák volt az, akin látszott az elszántság a küzdeni akarás. A többiek igazán összedobhatnák nekünk a belépőnk árát...

A meccs végeztével mondani se kell nem volt hurrá hangulat, amikor elindultunk a busz felé. Bepakoltunk majd elindultunk a városba nézelődni, szuveníreket vásárolni. Nagyjából negyed kilenc körül startoltunk Budapest felé. Fáradtak és csalódottak voltunk, hiszen 20 óra utazás után nem ezt vártuk kedvenceinktől.

Az éjszaka alvással telt és fél 12 után csak hajnalban álltunk meg némi pihenőre egy benzinkúton. Lassan, de biztosan közeledtünk Budapest felé és nekiláttunk a fennmaradó szeszkészlet megsemmisítésének is. Három óra után sikeresen leszálltunk és örömmel szemléltük, hogy végre süt a nap itthon is.

[UH Interjú] Szurkolók az állatkínzás ellen

Június végén Nagycserkeszre tartottak a szurkolók, hogy felemeljék a hangjukat az állatkínzók ellen. Akkor Fülöp halála összefogásra sarkalta a lelátó népét és még a szervezők maguk sem gondolták milyen folyamat indul el.

A Szurkolók az állatkínzás ellen azóta hétről hétre új akciókkal, felhívásokkal, valamint egyre nagyobb követőtáborával is biztosítja és a köztudatban tartja, hogy sajnos hazánkban mekkora méreteket is öl ez a bűncselekményi forma, melynek büntetési mértéke jóval elmarad az elvártnál.

Június 25-én szerveztétek a nagycserkeszi megmozdulást, azóta egy minden elismerésre méltó folyamat indult el, pozitív visszajelzésekkel és eredményekkel. Régóta terveztétek, hogy egy nagyobb szurkolói megmozdulással álltok ki az állatkínzás ellen?

A nagycserkeszi tüntetést körülbelül 2 hét alatt szerveztük meg. Előtte már Tomival (a másik szervező - a szerk.) és a többiekkel egy margitszigeti sétánál beszéltünk az ügyről, az egész folyamat akkor gyorsult fel, amikor meghalt Fülöp. Hívtuk egymást a srácokkal és teljes volt az egyetértés, hogy lemegyünk Nagycserkeszre.

Amióta a közösségi ügy élére álltatok, nap mint nap új küzdelmet kell megvívnotok az állatok életéért. Gondolkodtatok-e esetleg hosszú távú tervben, alapítvány létrehozásában esetleg?

Nagycserkeszen még nem láttunk emögé, nem tudtuk milyen folytatás várható. Jöttünk hazafelé, Tomi hívott, hogy megy egy interjúra a rádióba. Akkor még nem is sejtettük, de a Sztráda Rádió lett a mi hangunk, melyen azóta is heti rendszerességgel hallhattok minket.

A megmozdulás óta hihetetelen erővel és sebességgel megyünk előre. Voltunk már menhelyépítésen, kutyát menteni Dunakeszin, valamint az ország több pontján. Sok-sok cél és munka vár még ránk, ezekről rendszeresen beszámolunk az oldalunkon is.

Egyre több tábor és város áll mellétek, mekkorára tehető most ez az országos hálózat, ami mögöttetek áll?

Heti szinten már körülbelül 1.5-2 millió emberhez jutunk el, a Szurkolók az állatkínzás ellen Facebook oldalunkon, amit 36.000 ember követ jelenleg.

Egyre több szurkolótábor, közéleti szereplő és zenész áll mögénk és emeli fel a hangját a közös ügyünkért, ezzel is segítve a közös cél elérését.

Nem kell senkinek sem bemutatnunk a magyar közeg gondolkodását a szurkolókról, a lelátóról, most viszont napról napra több lelátón kívüli pozitív visszajelzés érkezik. Melyik az eddigi legmeglepőbb segítség, visszajelzés számotokra?

A legfontosabb, hogy mi tényleg az állatok miatt jöttünk létre. A mozgalommal olyan emberek ismertek meg minket, akik eddig úgy voltak a szurkolókkal, hogy alkoholista lázadó csürhe vagyunk. Nyilván ilyen emberek is vannak közöttünk, mint ahogy vannak jogászok, ügyvédek, cégvezetők és még sorolhatnánk...

Az emberek eddig javarészt a hazug médiának hittek, most meg a személyes találkozásnak, a saját szemüknek és a saját tapasztalatuknak. Bíznak bennünk, amivel nem szabad visszaélni és nem is fogunk.

Mi a végső célotok, már ha van ilyen? Mikor lennétek elégedettek a "harcotokkal", mi lenne az a pont, amikor azt mondanátok, beteljesült az akciótok?

Rengeteg célunk van, ezek közül kiemelnénk párat;

  • szigorítás az állatvédelemben, ügyészek és bírok emeljek fel a hangjukat amit kaptak
  • kutyaviadalok, gyepmesteri telepek felszámolása

Tervben van egy alapítvány is, szeretnénk saját telepet, iskolai programokat többek között.

Tényleg nagyon sok munka és cél van még előttünk, bízunk benne hogy ezeket el fogjuk érni!

Összejön a teltház a lettek ellen is?

Augusztus 31-én Lettország ellen játszik a magyar labdarúgó-válogatott, az andorrai csúfos vereség után először láthatjuk Dzsudzsákékat hazai pályán. Vegyes érzelmekkel és 1000 forintos jegyárral várjuk a találkozót.

2015 ősze óta sok minden változott a válogatott (lelátói) életében, ebből kiemelve a két legfontosabb történést; kijutottunk a 2016-os Európa-bajnokságra, illetve kis kényszerszünetet követően újra van szervezett szurkolás a kapu mögött. A mögöttünk álló két évben a mennyből a pokolba jutott a nemzeti tizenegy, az Eb utáni eufóriát felváltották a gyenge eredmények, végül az andorrai vereség.

A júniusi kudarc után született meg a döntés, miszerint a hátralévő vb-selejtezőkre egységesen, 1000 forintos jegyárral juthatunk be a hazai meccsekre. A jegyértékesítés először a portugálok ellen zajlott le, 2 nap alatt meg is telt a Ferencváros 22.000 férőhelyes stadionja. Ez ellen nincs is külön kivetnivaló, a selejtezősorozat elején borítékolható volt, hogy pár óra alatt elfogynak a portugálok elleni jegyek, bármilyen formában is van a csapat.

A nagyobb kérdés az, hogy az augusztus végi lettek elleni meccsen milyen nézőszámmal szurkolhatunk a válogatottnak?

A meccsjegy.mlsz.hu jelenlegi állása szerint a kapu mögötti B2-B3 szektorok megteltek, a B1-be 944, a C1-be 462 jegy vár gazdára, míg a stadionban összesen (a VIP szektorokon kívül) 4091 üres hely van még. Az online rendszer tájékoztató jellegű, lehetnek benne hibák, de az értékesítésre váró 4000 belépő reálisnak tűnik.

Andorra után ezt írtuk a beszámolónkba; "félő, hogy eljönnek azok az idők, amikor megcsappan a létszám, megakad a fejlődés, nehezebb lesz összehozni egy-egy vonulást, koreót, vagy közös szurkolást".

Ezek után kíváncsian várjuk, milyen teljesítményt látunk pályán és lelátón egyaránt a hátralévő selejtezőkön.

A lettek elleni jegyinformációs bejegyzésünk ITT érhető el.