Így jutottunk ki az Európa-bajnokságra - I. rész

3 részes összefoglaló, milyen is volt az Eb-selejtező, szurkolói szemszögből. Szurkolói kártya, bukaresti túra, kivetítős szurkolás, pótselejtező. Mozgalmas másfél évnek lehettünk részesei.

Kezdetnek 2014-ben megkaptunk az álomsorsolást. Keserű szájízzel vártuk az ellenfeleket. A bukaresti 3-0-ás vereség még mindig ott maradt a fejekben, de ahogy kihúzták a csoportot, mindenkiben elkezdett dolgozni a bizonyítási vágy.

2014 őszén a lehető legrosszabbul kezdődött a selejtező-sorozat. Az ellenfél Észak-Írország, az edző Pintér Attila, a szurkolói kártya bevezetése előtti utolsó hazai mérkőzés. A CB ugyan bement, de nem szurkolt, majd a félidőben távozott. A hangulattalan mérkőzésen 2-1-re kikaptunk.

Feszült hetek voltak ezek a szurkolók életében, de mindenki bukarestet várta. Történt egy olyan változás, ami megalapozta az egész további sorozatot. Dárdai Pál lett a szövetségi kapitány. Ezzel együtt olyan mentalitás költözött a válogatott életébe, amire nagyon régóta vártunk. Bizakodva indultunk a bukaresti nagycirkuszba, ahova körülbelül 2300-an kísértük el Paliékat.

A mérkőzésről mindent elmond ez a himnusz alatt készült kép, koreográfia. Egység volt pályán és leláton (nem úgy, mint a másik oldalt). A győzelem végül nem jött össze, de végre egy harcos csapatot láthattunk a pályán.

A román idegenbeli mérkőzés után 3 nappal ismét idegenben játszottunk, méghozzá az utazási szempontból sem kedvező Feröer-szigeteken. Szalai Ádám góljával nyertünk egy izadtságszagú mérkőzésen.

Két olyan összecsapás következett, ahova kötelező volt a szurkolói kártya. Azóta a szövetség is belátta, hogy hiba volt bevezetni. A Finnország és Görögország elleni mérkőzésre is megteltek a lelátók, de igazán meccshangulat, szurkolás nem volt. A finnek ellen Gera Zoltán fejesével nyertünk a hajrában, míg a görögök ellen egy unalmas 0-0 sikerült.

Forrás: hatharom.com, Nemzeti Sport