Építéstől a bontásig - Népstadiontól a Puskás Ferenc Stadionig | 2000-2010

Elérkeztünk sorozatunk 6. részéhez. Eredetileg 2-3 részre terveztünk, de a stadion és a válogatott gazdag történelme átszabta a terveink. Ebben a fejezetben a 2000 és 2010 közti időszakot elevenítjük fel. Mérkőzések, felújítások és szurkolói történetek színesítik ezeket az éveket, amelyekben egy új korszak veszi kezdetét a stadionban.

Előző fejezetünk ott ért véget, hogy 2-2-es döntetlent ért el válogatottunk Olaszország ellen, 60.000 szurkoló előtt. A nézőszámot azért is fontos kiemelni, mert ez tekinthető az utolsó "nagy mérkőzésnek". 2000-ben életveszélyessé nyilvánították a felső karéjt és évekre lezárták.

Amit már említettük a bevezetőnkben, új korszak vette kezdetét a stadion történetében, 2002. április 2-án Puskás Ferencről nevezték el Magyarország nemzeti stadionját. Öcsi bácsi tiszteletére Magyarország-Spanyolország találkozót rendeztek 2002 augusztusában, válogatott mérkőzésen ekkor került az első Puskás Ferenc Stadion név a jegyekre.

Az évezred elején lezárt felső tribünt 2005-ben a DVSC BL-selejtezőjére nyitották meg újra, 8.200 széket felszerelve a felső karéj alsó megerősített részére. Ekkor 35.928 néző befogadására volt alkalmas a létesítmény.

A következő székesítés 2009-ben következett, ekkor 5.625 széket szereltek fel a statikailag megerősített középtribün két szélére, így a válogatott portugálok és svédek elleni összecsapásán, illetve a Debrecen BL-csoportkörében is rendre megtelt a 41.553 főt befogadó aréna.

Ami az évtized mérkőzéseit illeti, a válogatott selejtezői mellett főként barátságos mérkőzések vonzották be a szurkolókat, mint például a Brazília, Argentína, Németország és Olaszország elleni találkozók.

A válogatott mellett a klubcsapatok kupamérkőzéseinek otthonául szolgált a Puskás Ferenc Stadion. BL-selejtezőn örülhetett a lelátó népe Koplárovics Béla győztes góljának a ZTE-Manchester United meccsen, UEFA-kupa csoportkört játszott itt a Ferencváros, valamint a Debrecen is a Puskást használta albérletként a nemzetközi kupákban.

A kupamérkőzések közül a Debrecen Bajnokok Liga csoportmérkőzéseit látták a legtöbben a helyszínen, mindhárom találkozót teltház és 42.000 szurkoló előtt rendezték.

A válogatott körüli lelátói életről szurkolótársunk beszámolóját olvashatjátok ebből az évtizezedből:

A 2000-es évek elején üde színfolt tűnt fel a magyar válogatott lelátóján. A XII. Hadosztály megjelenésével szervezett, csak a válogatottért működő társaság jött létre, akik idegenbe is kísérték a csapatot. Tevékenységük azonban néhány évig tartott, utoljára 2003 környékén ment szervezetten meccsre a HDO.

A 2000-es évek közepe meglehetősen hektikus képet mutatott a válogatott lelátójáról. Idegenbe továbbra is szervezett, jó létszámú társaság utazott, jó volt a megjelenés Grazban vagy Zenicában is. A hazai meccseken azonban nem volt szervezett erő. Időnként egy-egy ember felállt a kerítésre vagy verte a dobot, de ez tartósan nem tudott fellendülést hozni. Mivel a pályán sem mutatkoztak eredmények ezért a T-szektor is sokszor szellős volt. Persze a Puskás időnként megtelt, a Brazilok meccsére a felső karéj egyes részeit is megnyitották (ezen a meccsen egyébként a T-szektorban egy divatoknak szóló üzenet jelent meg).

A szervezetlenség hiányát egyébként jól mutatta, hogy például a világbajnok olaszok elleni meccsre megtelt ugyan a stadion, de a T-szekor így is nagyon foghíjas volt, a szurkolás is ennek megfelelő volt, bár a pályán a fiúk ezen a meccsen kitettek magukért. A mérkőzések egyetlen látványossága talán a Himnusz elején megjelenő sálerdő volt, de rudas zászlók, igényes drapériák egyáltalán nem jelentek meg. Helyenként egy-egy piró a nagyobb meccseken még begyulladt, a görögök elleni hazai meccsen a gólörömnél lobbant egy fáklya.

Aztán elérkeztünk a 2008-as évhez. Egy újabb selejtező sorozat előtt álltunk, nyáron volt néhány hazai meccs a horvátok, montenegróiak ellen és talán lehetett látni, hogy van a lelátón egy maroknyi fiatal, akik elkötelezettek a válogatott iránt, akkor is, ha csak kétezren mennek ki egy augusztus 20. meccsre. A srácok persze nem ismerték egymást, több kisebb társaságról volt szó, 20 év alatti srácokról. A szervezettség kicsiny szikrái azonban lassan kezdtek megjelenni. A dánok elleni első selejtező meccsre egy amatőr módon kivitelezett, de válogatott lelátón rég nem látott kiírás került ki: „Bízunk bennetek, hát értünk küzdjetek!” a meccsen az első sorokban már volt állandó dobos, noha a rigmusok a legegyszerűbb alaprigmusoknál megmaradtak, időnként ezek kombinálódtak. Az albánok ellen megint szépen megtelt a T, ekkora már egy-két kétrudas is megjelent, az igényes tervezés még mindig hiányzott, de lehetett látni, hogy az állóvíz kissé megmozdult és a klubcsapatok lelátójához képest unalmas válogatott kanyarba egy kis élet költözik. Közben persze jó ellenfelek jöttek, a dánok és az albánok is igen nagy számmal jelentek meg.

Egy évet ugorva a 2009-es Magyarország-Málta meccsen vagyunk, 30.000 szurkoló a lelátón. Persze ez nyilván szólhatott annak is, hogy a dánok nem vertek el minket, az albánokat meg bedaráltuk, ami azért volt nagy szó, mert korábban az ilyen meccseken rendre betliztünk. Pár nappal ezelőtt a tirannai túra megint unikum volt, szervezetten mentek buszok Pestről és a meccs is nagy élmény volt, pláne a vendég győzelemmel a végén. A máltai meccs az egyik legnagyobb magyar focista Puskás Öcsi bácsi születésnapjára esett, amin már egy 3 x 5 méteres festett Puskás portré is feltűnt, amit a drukkerek a Himnusznál küldtek a fejük fölé, illetve nagyobb méretű drapi is kikerült a T közepére. A meccsek előtt, után a fiatal és egyre gyarapodóbb társaság a Verseny utcában tanyázott, sokan jöttek ide a meccsek elején hangolódni, lassan köttettek az ismeretségek. A fiatal mag azonban felismerte, hogy nem ártana szorosabbra fűzni a kapcsolatot, ismerve a hazai válogatott meccsek miliőjét lehetne létjogosultsága egy hazai csoportnak, pláne ha rendre 2-3000 ember lenne a kanyarban, akik ha egységesen dörrennének, az nem lenne rossz. Aztán eljött az egyik ilyen összejövetel, jöttek az ötletek, mit és hogyan kellene, majd rátértek a csoportnév kérdésre. Sok ötlet elhangzott, ami jónak tűnt a harmadik és a negyedik sör között, aztán később megszólalt valaki: Carpathian Brigade. Ekkor mindenki elhallgatott…

Forrás: magyarfutball.hu, vs.hu