A visszatérés napja

Hosszú napnak néztünk elébe. Reggel 6 órakor érkeztünk a városba, a 4 buszból elsőként. Utazásunk nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de még mindig a mi buszunk járt a legjobban. A másik 3 busz a vártnál később ért a városba, az úton történt rendőri vegzálás miatt.

A fanzone környékét vettük be, ahová az idő haladtával egyre több magyar szurkoló csatlakozott hozzánk.
A környező kocsmák megteltek, égtek a görögtüzek és mindenki várta az indulást. A rossz idő ellenére, a vártnál sokkal többen, 5-6000-en vonultunk a stadionhoz.
A tervezett útvonaltól eltérően, egy 7 km-es úton közelítettük meg a stadiont, rendőri felvezetéssel.

A hangulatra már itt sem volt panasz:

A beléptetés zökkenőmentesen ment, bekerült a megafon és a dob is, ezzel megalapozva a jó hangulatot.

A mérkőzésről

A mérkőzés eleje kicsit görcsösen indult pályán és a lelátón egyaránt, aztán a 20. perc környékére átlendültünk a holtponton.
Szóltak a klasszikusok, 10.000 magyar szurkolótól volt hangos a lelátó.
Az osztrák kollegák többen voltak, jól szóltak, de ahogy jobban belelendült a csapat, a lelátón is átvettük az irányítást.

A második félidőre a csapat sokkal masszívabban és harcosabban jött ki, melynek meg is lett az eredménye.
A mérkőzés 62. percében egy kiugratás után Szalai pöckölte a labdát a kapuba és felrobbant a stadion! Játékos és szurkoló egymás nyakában, gyúltak a tüzek, teljes extázis a lelátón!

A meccs hátralevő 30 perce fantasztikus hangulatban telt, volt minden, ami egy rangadóhoz illik: kiállítás, meg nem adott gól, majd jött Stieber.
Egy pillanatra megállt a levegő a stadionban, amikor ziccerben kilépve pimaszul alányesett a labdának, 2-0!!!
Meglett, férfi emberek örömkönnyes szemmel ünnepeltek.
Megvan a győzelem, ezt már senki sem veheti el tőlünk!

A mérkőzés után még 1 órán át maradtunk a stadionban, énekelgettünk, alig hittük el, milyen mérkőzésen vagyunk is túl.

Szombaton mégtöbben leszünk, és senki nem állíthat meg minket!

Forrás: Réti Zsolt, Extreme Supporters