Határtalan fanatizmus | Hajdújárás - Green Army

Blogunk a válogatott lelátói élete mellett interjúk és beszámolók formájában többször is figyelemmel kísérte a gúnyhatáron túli magyar csapatok szurkolóit. A mostani háromrészes sorozatban kérdezzük a délvidéki Hajdújárás, a felvidéki DAC és az erdélyi Sepsiszentgyörgy szurkolóit, hogyan tekintenek vissza az előző szezonukra és milyen várakozások előzik meg a következő idényüket.

Először a 2000 lelket számláló Hajdújárás csoportjával, a Green Army-val beszélgettünk.

Mit kell tudni a délvidéki klubról és a csoportotokról, a Green Army-ról?

Csapatunk a hajdújárási FK Vinogradar, a nevet nagyjából úgy tudnám fordítani, hogy szőlészek. 1947-ben alakult a klub, fénykorát 1998–2004 közt élte, amikor is feljutottunk a Vajdasági Premier Ligába. Két éve bajnokságot nyertünk (anyagi okok miatt nem vállalta a klub a magasabb rangot), tavaly harmadik helyen szerepeltünk, idén pedig a 14. pozíción zártuk a szezont a szerb ötödosztályban. Még nem dőlt el, hogy bennmaradunk a ligában, avagy sem, de legyen elég ennyi a klubról, mesélek inkább magunkról.

Az egész szurkolótáboros dolog egy baráti körből indult, amatőr foci karrierrel a hátunk mögött. Durván négy éve indítottunk egy Facebook csoportot, ami amolyan pletyka csoport volt, távozók, érkezők, piros lapok, hétvégi eredmények stb. Azután 3 évvel ezelőtt elkészítettük első zászlónkat, ezt a napot tekintjük alapítási dátumnak. 2014. március 14.

Tényleges szurkolásra plusz két évet kellett várni, a legnagyobb létszám, amit sikerült produkálnunk az 30 főre tehető. Sokan elpártoltak tőlünk, amikor szurkolásra került a sor, pedig előtte szívesen jártak velünk idegenbe megtekinteni a csapatot a helyi huszonévesek.

Az alapot a szabadkai Spartak szurkolóitól tanultuk, hátsó sorban lapulva figyeltük a capot, a dobost vagy épp a zászló lengető srácot. Tanulni jártunk oda. Végére már egész jó viszonyban voltunk velük, de szerették volna a saját malmukra hajtani a vizet, azaz hogy oda járjunk szurkolni inkább, ekkor megszakítottuk velük a kapcsolatot.

Milyen évet tudhattok magatok mögött? Teljesültek-e az előre kitűzött célok, mind a csapat, mind a szurkolók részéről?

A tavalyi harmadik hely után lemondott az edzőnk, ezután a csapat legidősebb játékosa került az edzői posztra, aki már ötven felett jár. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az ősz végén érkezett hozzánk az ex-Videoton játékos Dulić Josip, vagy Dulics József ki hogy ismeri. Ő már jobb eredményeket tudott elérni, a szezon tavaszi felében a 8. helyet tudtuk elérni, de az ősz nagyon lehúzott minket a tabella aljára.

A mi céljaink közt szerepelt, hogy felvegyük a kapcsolatot egy hozzánk hasonló brigáddal. Ez sikerült is, hiszen április 10-én egy fő képviselte a Green Armyt Szentesen a Bad Bones 5 éves fennállásakor. Illetve szentesiek is jártak nálunk a szezon utolsó meccsén, jó kapcsolat van kialakulóban a két banda közt.

Emellett elértük, hogy két tagunk a vezetőségi tagok közé kerüljön, aktívan részt veszünk a gyűléseken így tudjuk, mi történik a csapat körül. Sikerült az ifistáknak beszereznünk egy garnitúra mezt, amihez 10.000 söröskupakot kellett összegyűjtenünk. Nem szeretnénk ezt mondani, de sokszor érezzük azt hogy mi vagyunk a csapat második legnagyobb szponzora. Ami egyrészt büszkeséggel tölt el, másrészt viszont szomorú, hogy így alakulnak az anyagi helyzetek.

Idén elindítottunk egy Green White Party nevű programsorozatot, ahol a fiataloknak kínálunk szórakozási lehetőséget. A bevételből, a klub körüli renoválásokba segítünk be. Az első buliból egyebek mellett felújítottuk a lelátót és négy modern rugós szögletzászlót vásároltunk a klubnak. Június 23-án tartottuk a második party-t, ez már szabadtéri esemény volt, remek visszajelzéseket kapunk.

Melyik volt az év legemlékezetesebb mérkőzése számotokra?

Még ősszel Dulics előtt sorra kaptuk ki a mérkőzéseket, kilenc forduló telt el úgy, hogy nem tudott nyerni a csapat. Hazai pályán játszottunk, meccs előtt összejöttünk a lelátón, iszogattunk, bandáztunk. A szomszédos településen főzőversenyt tartottak, onnan többen már felfokozott hangulatban érkeztek a Zenta elleni meccsre. Az első félidő 1:1 volt, ekkor már bevéstünk két láda sört, majd félidőben kifosztottuk a bolt italkészletét. Ez merőben befolyásolta az aznapi szurkolást, és persze nem hiába mondják, hogy nincs is szebb a 90. percben lőtt győztes gólnál. A találatot követően mind a kerítésen voltunk örömünkben.

Nem sokon múlott, hogy berontsunk a vendégöltözőbe, amiért a zentaiak kiállított játékosa leverte a hirdető táblánkat, repültek felé a sörös poharak, illetve egységesen utaltunk édesanyja foglalkozására. Utólag vissza gondolva jó mulatság volt.

Milyen elvárásokkal, célokkal vágtok neki a 2017/2018-as szezonnak? Miben szeretnétek fejlődni csoportszinten?

Legfontosabb jövőbeli célok a kapcsolatépítés, valamint hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk az ultrák közé. Sajna létszámban kezdünk fogyni, mikor nekikezdtünk 20-30-an voltunk, míg most csak 10 fő körüli értékeket produkáltunk. Emellett szeretnénk, ha egyre több magyar megismerne minket, és aki megismer, ne azt gondolja, hogy divatból utánozzuk a YBS-t vagy a Székely Légiót. Mivel az ilyen kishalakra, mint mi sokszor tekintenek úgy, mint kópiára.

Még ebben az évben szeretnénk sálakat vásárolni a klubvezetőség segítségével. Többen keresték már Erdélyből is sálainkat, de sajnos még nem készült egy darab sem.

Tervezitek-e, hogy ellátogattok válogatott mérkőzésre?

Igen, régóta tervezünk feljutni Budapestre válogatott meccsre. Ez is szerepel a kapcsolatépítési terveink között. Nem kizárt, hogy egy kisebb buszt szerveznénk, amit helyiekkel megtöltenénk, még ha nem is Green Army tagok, mi szívesen segítjük a falubelieket amivel tudjuk.

Sokan örülnének, ha szervezetten tudnának eljutni válogatott meccsre, megérezni azt az atmoszférát, amit a televízióból csak sejteni lehet.