Így jutottunk ki az Európa-bajnokságra - III. rész

3 részes összefoglaló, milyen is volt az Eb-selejtező, szurkolói szemszögből. Szurkolói kártya, bukaresti túra, kivetítős szurkolás, pótselejtező. Mozgalmas másfél évnek lehettünk részesei.
Három mérkőzést hagytunk sorozatunk végére. A képek mellett, most pár kisebb részletet is beteszünk az akkori beszámolókból.

On tour Athen

Igen komoly várakozásokkal tekintettünk a túra elé, hisz Görögország ide vagy oda, ez mégiscsak a Balkán. Komoly szervezés vette kezdetét a válogatott túraszervezőitől. Két nagy busz pénteken, kettő pedig szombaton gurult ki a Népligetből.
Az egyik megállónál készült a kép egy szerény kis üzenettel a besúgó, patkány szervezetnek, a fare-nek...

Meccs előtt a belvárosben gyülekeztünk, hogy aztán együtt metrózzunk a stadionhoz.

A stadionban a görög rendőrök igyekeztek minket a lehető legkisebb helyre beszorítani, de a plexiken egyetlen darab üres négyzetméter nem maradt, mindent magyar zászló borított. Már a hangolásnál lehetett látni, hogy a fedett lelátórész miatt itt aztán lehet majd szépeket dörrenni.

A Himnuszok után hatalmas szurkolás kezdődött, amit a hazaiak gólja sem tört meg. Rég volt már ilyen jó hangulat válogatott meccseken, a magyar góloknál pedig megőrülés. Előjöttek a bekattanós dalok, a második félidőben a "túra dalra" is rápörögtünk. A görögök, akik jó 8-10 ezren lehettek sokszor csak némán szemlélték a dörrenéseinket. A csapat ugyan lőtt három gólt, de ez sajnos a négy kapott mellett nem sokat ért. Mivel a románok is nyertek, így nem ezen a meccsen ment el a 2. hely, úgyhogy nagyobb idegeskedés nélkül levonultunk a buszokhoz, felkászálódtunk, majd indulás haza.

Azt tudtuk, hogy a legnagyobb veszélyt ránk az ukránok jelenthetik, így a hazafelé út végén már mindenki ezzel a meccsel volt elfoglalva. Hatalmas megkönnyebbülésünkre a spanyolok nyertek és bár tudtuk, hogy még van egy csoport, de azért lelki szemeink előtt már elkezdtek pörögni a kilométerek Franciaországba. 30 év után Magyarország újra világversenyen lenne, te jó ég! Aztán a szomorú valóság, a hatalmas pech kedd este beköszöntött.
Amit nehezen tudtunk volna elképzelni bejött: a törökök letaszítottak, minket a legjobb harmadik helyről.

On tour Oslo

Fél lábbal már Franciaországban voltunk, ezért csalódottan vártuk a pótselejtező sorsolását. Nem gondoltuk először, hogy álomsorsolás lesz a vége, de készülhettünk a norvégok ellen, Osloba.

Bizakodva indultunk útnak, volt aki kisbusszal vette a 2000 km-es távot, mások repülővel.
Nagyjából 400-an lehettünk a vendégszektorban, a mellettünk lévő hazai szektorban 10-15 hatalmas dobbal jelentek meg a norvégok. Kezdetben zavaró volt, aztán amikor ismerős ritmust ütöttek, szóltak rá a magyar rigmusok. A félidőben megunták ezt a dobosok és átvonultak szembe.

Beképzeltség nélkül leszurkoltuk a 26.000 norvégot, akik végig ültek, néha tapsoltak, de semmi extra. A meglepetésember Kleinheisler góljával nyertünk 1-0-ra.

Következett a mindent eldöntő visszavágó, Budapesten, 22.000 szurkoló előtt. A jegyek 1-2 napon belül elfogytak, mindenki ezen a meccsen pörgött.

2015 legjobb hangulatú mérkőzése volt ez válogatott szinten, szurkolt az oldallelátó, B-szektorral szemben is, egyszóval mindenki.
Priskin Tamás korai gólja még hozátett egy lapáttal, hogy aztán a hajrában teljesen extázis legyen.

2-1-re nyertünk, megérdemelten jutottunk ki!
A stadionon belül másfél órán át tele volt még a kapu mögötti rész, játékos, szurkoló együtt ünnepelt.

Aki a mérkőzés alatti hangulatot szeretné újra "átélni", nézzen bele ebbe a videóba:

Forrás: Hungarian Ultras, Carpathian Brigade'09, Belkovics Krisztián