Így emlékeztek Lengyelországban a varsói felkelésre

A varsói felkelés

Augusztus 1-én délután 5 órakor Lengyelország szerte megszólalnak a szirénák és az ország megáll egy percre. Emlékezni. Tiszteletet leróni. Emlékeztetni.
Ezen a napon tört ki ugyanis 1944-ben a máig sok kérdést felvető, igen megosztó de leginkább tragikusnak nevezhető varsói felkelés (ami nem összekeverendő az ’43-as varsói gettólázadással). 72 éve, hogy a már majd 5 éve német megszállás alatt élő varsóiak úgy döntöttek megpróbálják a lehetetlent: visszavenni a hatalmat a fővárosuk felett. Az időzítés úgy tűnt tökéletes. A keletről előrenyomuló "baráti, felszabadító” Vörös Hadsereg már ott várakozott a Visztula túlsó partján a segítség ígéretével, a lengyeleknek hát minden reményük beigazolódni látszódott.

Sztálin okosabb volt annál, hogy engedje a lengyeleknek kivívni szabadságukat. A szovjetek álltak és várták míg a németek 63 nap alatt vérbe fojtották a felkelést, majd porrá égették a lengyel fővárost.
Szó szerint porrá égették, szisztematikusan, házról-házra járva, lángszórókkal, külön figyelmet szentelve a lengyel történelemben és kultúrában fontos szerepet játszott helyeknek. Varsónak 1939-ben 1.300.000 lakosa volt, a felkelés idejére ez 900.000 körülire fogyatkozott, míg a háború végén már csak kb. 1000 ember élt a romokon.

Dicsőség és becsület a hősöknek! - Cześć i Chwała Bohaterom!

Így emlékeztek 2016-ban

Forrás: lengyelmagyar.blog.hu, stadionowioprawcy.net, extremesupporters.com