On tour Toulouse

Nem volt sok idő az ünneplésre a portugálok elleni meccs után, 4 nappal később Toulouse-ban játszott a válogatott.
Sokan hazajöttek a csoportmérkőzések után, hogy azzal a fordulattal el is induljanak a nyolcaddöntő helyszínére.
Beszámolónk a felejthetetlen két hét utolsó fejezetéből.

Mikor a válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, a szurkolók nagy része, egy végsőkig küzdő, harcos, akaratos csapatot szeretett volna látni a pályán.
Mondanunk sem kell, ezt a srácok maximálisan megtették és meg is lett az eredménye.
A csapat veretlenül nyerte meg csoportját és teljesen megérdemelten jutott Európa legjobb 16 csapata közé.

A nyolcaddöntőt Toulouse-ban rendezték, az eddigi csoportmeccseinkhez képest jóval kisebb (33000 fő) befogadóképességű stadionban.
Ennek megfelelően a jegyhez jutás nem volt zökkenőmentes, az uefa oldala megint használhatatlan volt, hosszú várakozás után főleg 1. kategóriás jegyeket lehetett vásárolni.
Akiknek már megvolt a voucher-ük, de nem tudtak elmenni a mérkőzésre, nehezen tudták továbbadni, hisz minden oldalról azt az információt hallottuk, hogy most aztán tényleg komolyan fogják ellenőrizni, kinek a nevére szól.
Végül személyi másolattal, vagy nagyobb határozottsággal anélkül is ki lehetett váltani a jegyeket.

Toulouse olyan volt, mint egy átlagos város az EB-n, ahol úgy érezte magát az ember, mintha aznap nyerték volna el a rendezés jogát.
A helyi rendőrség felkészületlenségének köszönhetően a mérkőzés napján módosítani kellett a meghírdetett találkozási pontot, de ennek ellenére is szép számmal jelentek meg szurkolók.

A közel 1 órás vonulás gond nélkül és jó hangulatban telt, többszöri megállással, énekléssel és némi pirotechnikával.

A stadionhoz érve eddig nem tapasztalt motozás és csomagátvizsgálás következett. A beléptetés lassan és körülményesen zajlott, sok emberről még a cipőt is levetették.
A szigorítás annak volt köszönhető, hogy a mérkőzés előtti napokban (Belgiumban) elfogott terroristák erre a meccsre terveztek merényletet.

A stadionban való szektorelosztás ismét borzalmasan sikeredett, a magyar szurkolók között ültek angol, portugál és német családok, valamint francia gyerekcsoportok. Olyan érzése volt az embernek, hogy az utolsó pillanatokban meghívtak még pár környékbeli utánpótlás csapatot, hogy teltház legyen. A módszer ismerős.

A szurkolás ennek megfelelően nehezen ment, sokan nem figyelték az előénekes utasításait, dalait.

Az első félidőben a csapat nem játszott jól, kicsit görcsösen futballoztak a srácok. (1-0)

A második félidőben megvoltak a helyzeteink az egyenlítésre, partiban voltunk a világranglista 2. helyezett belga válogatottal és ezt nagyon jó kimondani.
A félidő második felében már három csatárral játszottunk, mindent feltettünk egy lapra, ennek következtében túlságosan kinyíltunk hátul és a hihetetlen gyors belga játékosok három kontrával nagyarányú győzelmet arattak.

A lelátón ebből semmi sem érződött, az utolsó 20 percben „Az éjjel soha nem érhet véget…” szólt, megállás nélkül, az egész magyar szektorban. Felemelő érzés volt, egy 4-0 vereség után teljes büszkeséggel tombolni a lelátón, mert a fiúk erőn felül teljesítettek ezen az Európa-bajnokságon.
A lefújást követően a játékosok kijöttek megköszönni a kéthetes bíztatás, és közösen elénekeltük a Himnuszt.

Nagyon sok büszke magyar volt a lelátón és idehaza, köszönjük fiúk ezt a két hetet, szeptembertől a világbajnoki selejtezőn ugyanezt a mentalitást szeretnénk látni a pályán és higgyétek el, mi ott leszünk mögöttetek!
Szép volt fiúk!
Hajrá Magyarország!

Forrás: Hungarian Ultras, Réti Zsolt, Nemzeti Sport, ujszo.com