Portugália - Magyarország: beszámoló Lisszabonból

Október után újra túrára készülhettünk a magyar labdarúgó-válogatottal. Nagy várakozások előzték meg ezt az idegenbeli mérkőzést, már az első januári jegyértékesítési napon elfogyott 1100 darab jegy. Végül 2700-an vágtunk neki a hosszú útnak ezzel megtöltve az Estádio da Luz vendégszektorát.

Helyszíni beszámolónk olvashatjátok a meccs napjáról.

Gyülekező és vonulás

Körülbelül 1500-2000-en gyülekezhettünk a Jardim Da Amnistia Internacional parkban, ahonnan 17 óra után nem sokkal indultunk el, hogy együtt bevegyük az Estádio da Luz-t.

Elöl egy új drapéria debütált, egy hosszú Magyarország feliratú zászló mutatta az egységet. Az egységet, ami sokszor már meg sincs említve. Alapvető, hogy ezen a napon az ellentéteket, klubhovatartozást és a lelátói elhelyezkedést félretéve vonulhatunk együtt a stadionhoz.

Az indulás után röviddel, az első kisebb megállónál a Magyarország zászlót felváltotta egy megható üzenet. A drapin a fiatalon elhunyt válogatott játékosunk, Fehér Miklós arcképe állt, mellette egy "Sosem feledünk" felirattal.

Az út további része az eddigi vonulásokon megszokott nyugalomban és jó hangulatban telt, a tömegben sok fiatallal és családdal.

Beléptetés, stadion

A vonulás végére elkezdett szakadni az eső, ami Lisszabonban nem volt új dolog, viszont még feszültebbé tette a beléptetést.

Az előzetes híradások alapján tartottak a helyi szervek a magyar tábortól, így nem volt meglepetés az alapos ellenőrzés, de a 2700 ember 3 kapun át való beléptetése inkább tűnt provokációnak, mint alapos munkavégzésnek.

A stadionban a harmadik gyűrűn volt a vendégszektor, amivel nem is lett volna gond, ha nem egy plexifal választotta volna ketté. Nem sokszor találkoztunk ilyen helyzettel, nem is könnyítette meg az egységes szurkolást.

Mérkőzés

Nyáron esélyünk volt a győzelemre a későbbi Európa-bajnok portugálok ellen, most kijött a két válogatott közti különbség, nem sikerült a bravúr. A küzdeni tudással nem volt gond, nem szégyen Európa legjobbjától kikapni.

Amint már említettük, a plexifal miatt nehéz volt egységesen szurkolni, de ahogy egy idegenbeli túrán lenni szokott, a klasszikusok mindig jól szóltak. Ilyenkor a hazai meccsek dalolászós hangulata helyett a rövidebb "dörrenések", amik feldobják a hangulatot.

A hazai oldalon egy kisebb csoport próbálta feltüzelni a helyi szurkolókat, a sok hullámzás mellett 1-1 füst és strobi is előkerült a repertoárjukból, de egy Európa-bajnok táborától többet várnánk. Ők valahogy nem érezték át az egység fogalmát, az első félidőben egymásnak is mentek a helyiek, mindenki nagy meglepődésére.

A meccs után kijöttek a játékosok a vendégszektor alá, ahol a kölcsönös tisztelet jeléül tapssal zártuk az estét.

Összegzés

Hosszú napon vagyunk túl, a vereség ellenére több pozitív dolgot emelnénk ki. A válogatottat elkísérő szurkolótársaink létszáma, a közös vonulás, a Fehér Miklósra való megemlékezés, vagy a minket elkísérő lengyel szurkolók mind-mind olyan pluszt adtak ehhez a naphoz, ami sokáig emlékezetes marad és reméljük kitart az andorrai túráig.

Fontos pont még kiemelni a CB felhívását az öltözetről, alkoholfogyasztásról. Tapasztalaink szerint javult a helyzet ezen a téren, nem láttunk kirívó esetet, de az is biztos, hogy mindig lesz egy olyan réteg, akiket nem lehet elérni, vagy szándékosan külön utakon szeretnének járni.