[UH Interjú] Ultras Ikarus - A BLSZ ékköve

Olvasóink megszokhatták, hogy a válogatott lelátói élete, érdekességei és aktuális hírei mellett interjúkkal próbáljuk színesíteni blogunkat. Olvashattatok beszélgetést első osztályú táborral, szurkoló(i) fotóssal, de hoztunk olyan szegmensből értékes beszélgetést, mint a sálgyűjtés, mely mint később kiderült egy rendezvény szervezésének első lépése volt.

2017 vége felé szeretnénk olyan csoportokat megszólaltatni, akik az alsóbb osztályokban harcolnak hétről hétre. Elsőként az egyedi koreográfiáiról ismert 24 éves Ultras Ikarus történetét és jelenlegi helyzetét szeretnénk bemutatni a BLSZ küzdelmeiből.

Mit kell tudnunk az 1993-ban alapított Ultras Ikarusról? Mit jelent számotokra a csapatotok, városotok (esetetekben kerületetek)?

Pár mátyásföldi srác alapította meg a 4. ligás Ikarus BSE ultra szemléletű táborát 1993-ban. A kezdeti időszakban csak a pirotechnika dominált, meg persze a szalagok és konfetti. Az első néhány idényben átlagban 15-20 fővel voltunk jelen, ami nagy lendületet adott a folytatáshoz. Majd folyamatosan cserélődtek a tagok, de ez hol nincs így.

Itthon ötletes koreográfiainkkal váltunk ismerté és mindig is a kis csoportok elitjébe tartoztunk a honi mozgalomban. Természetesen mindenkinek megvan a maga „kedvenc” első osztályú csapata az IKA mellet, ami sosem jelentett gondot a csoportban. A csoportban nem mindenki kerületi, van aki a város másik végéből jár, járt meccsre, de itt megemlíteném hogy volt budaörsi szekciónk is időnként jó létszámmal.

Melyik volt az eddigi legsikeresebb szezonotok, mind szurkolói, mind pályán elért szempontból?

Az elmúlt 24 évből nagyon nem emelnénk szezonokat, mert talán 1-2 szezont leszámítva megvolt az egyfajta egyensúly a lelátón, amit mindig korszaknak megfelelően tudtunk hozni.

A csapat szempontjából talán a 2002-es BLSZ II. bajnoki aranyát és a 2013-as hihetetlen drámai meccsen megszerzett BLSZ I.–es bajnoki címet említenénk meg.

Hogyan jellemeznétek most az osztályotok szurkolói életét?

A BLSZ bajnokságaiban nem nagy a szurkolói élet, akadt olyan évünk is ahol nem volt ellentábor, de volt, hogy egyszerre 4 csapatnak is volt szurkolói csoportja. Egyfajta ”dinoszaurusz„ brigád vagyunk, akik mellől rengeteg más csoport „kihalt”, de mi se vagyunk már olyan aktívak. Már mindenki 35 felett jár és családos ember, így az utóbbi időszakban olyan „vagyunk, vagyogattunk, meccsre járunk” jellemez minket. Jelenleg két csapatnak van tábora.

Melyek a legnagyobb rangadók, legjobban várt túrák idén nektek?

Mi egy kicsit speciális helyzetben vagyunk, mert a negyedosztályban mások a körülmények. Mindig azok a meccsek számítottak jobban, ahol esetleg volt normális lelátó (nem csak egy pályát elválasztó korlátra kidobni a drapikat), vagy villanyfényes meccs, ahol végre görögtüzezni is lehet(ett). No és azon kevés meccs ahol volt(van) ellentábor.

Amúgy még a BLSZ bája hogy volt olyan meccsünk Budapesten belül ahol több mint 2 órát „békávéztunk”.

A válogatott meccsein, túráin milyen gyakran képviseltetik magatokat a csoporttal?

A kilencvenes években rendre megjelentük drapival, Bécsben és Pozsonyban is. Aztán a kétezres évek elején megváltozott az elképzelésünk a válogatott körüli dolgokról és többet szervezetten nem képviseltük magunkat. Csak az Ikarusra és a barátainkra fókuszáltunk.

További képek a látványokról