Vendégszektor #5: Egy hónapja jelent meg magazinunk ötödik száma

A „Nyugaton már megoldották” oldallal közös kiadványú magazinunk ötödik számából a nemzetközi szekcióval foglalkozó felület már osztott meg néhány részletet az újságból, most pedig a magyar vonatkozású témákból olvashattok néhány sort.

Bemutatkozik a délvidéki Blue Betyars

“A tábor céljai túlmutatnak azon, hogy a TSC-nek mint csapatnak szurkoljunk. Fontos maga a klub is, hisz azért a tábor mégis valaki mögött kell hogy álljon, de ennél több is kell hogy legyen. Alapelveink pontos leírására, céljaink teljes megfogalmazására talán egy vastagabb könyv lenne alkalmas, de ha nagyon kivonatosan akarjuk összefoglalni, akkor az alap mindenképpen az, hogy egy ütőképes, hangját erőteljesen hallató közösség épüljön ki. A délvidéki magyarság egyszerűen – az elvándorlás és a mindenkori politika miatt – olyan hitehagyott, nemzeti öntudatában gyenge közösség lett, hogy úgy éreztük, valamit lépni kell, mert ha nem, egyszerűen elveszünk! A fiatalok teljesen elvesztik a szülőföldbe vetett hitüket, ha nem keletkezik egy olyan közeg, amitől érezhetik, lesz itt feltámadás. Minden szinten afféle „biodíszletként” használják a délvidéki magyarságot, kirakatban mutogatnak minket, hogy nézzék, ők is vannak. Mint valami érdekességet, esetleg egy kihalóban levő faj utolsó példányait, holott mi vagyunk itt az „őslakosok”, ez a föld a miénk! Ez ellen kell valamit tenni. Manapság nagyon nehéz ilyen közösséget formálni, és meg merjük kockáztatni, hogy ha fizikailag is jelen levő, nem valami virtuális közösség kell hogy létrejöjjön, amely meri is vállalni, ki és mi, azt ma hatékonyan csak a sport köré lehet szervezni, nyilván azon belül a foci köré. Persze itt kell megemlíteni, hogy a jövőben nemcsak focira szeretnénk járni, hanem más sportokra is, ahol az adott magyar közösségnek támogatás kell. Persze tudjuk, milyen országban élünk, tudjuk milyen a nemzetpolitika mindkét oldalról, így azt is tudjuk, minden szem rajtunk, s ennek szellemében és tudatában kell működnünk, felelősségteljesen. Most okosnak kell lenni, minden lépést, drapit, kiírást nagyon megfontolni.”

Nehéz időszak Székesfehérvárott

“D.: Fontosnak tartottuk, hogy a város iránti szeretetünk miatt ott legyünk az avatáson, és méltóképpen ünnepelhessük meg az új stadion átadását. A koreó elkészítését hosszas tervezés, illetve előkészületek előzték meg. A vásznat egy teljes éjszakába telt összevarrni, mintegy 1000 négyzetméter volt, a mozgatásához festék nélkül már akkor kb. 10 emberre volt szükség.

Maga a felrajzolás és a festés nagyjából másfél hetet vett igénybe, csoportunk tagjai ez alatt az idő alatt napi kb. 10 órát dolgoztak rajta, folyamatosan váltva egymást, így mindenki kivette a részét a munkából. Összesítve számokban, 1000 négyzetméter vászon, kb. 100 liter festék, 40-50 ember, 110-120 munkaóra és nagyjából egymillió forint, amit egy az egyben csoporttagságikból és a gyűjtésekből finanszíroztunk. Ezúton is köszönjük mindenkinek a segítséget!

R.: Egy hónappal a nyitómeccs előtt álltunk neki az élőképnek, ezzel is szerettünk volna bebizonyítani, hogy az RBD nagyon is él, és képes egy ilyen monumentális látvány kivételezésére. 40x17m volt az élőkép! Ezt 3 hétig napi 15-20 ember festette. A végére másfél tonnát nyomott az anyag. Bíztunk abban, hogy pozitív lesz a meccs napján a tárgyalás, de érdemben semmit sem kaptunk. Ezért marad a csend Sóstón! Ki tudja, meddig…

M.: Sokaknak a stadionavató egy ünnep volt. És eredetileg ez mindannyiunknak az lett volna. Engem az előtte és az utána lévő hangulata a társaságnak inkább egy halotti torra emlékeztetett. Előtte, a koreó kivitelezésekor még beszélgettünk, reménykedtünk a pozitív változásban. A stadion „beéneklése” megmutatta, hogy nagyon sok embert tudunk megmozgatni, és akkor olyan erőt éreztünk, hogy egy klasszikust idézzek:

„Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.”

D.: A jövő egyelőre még nagyon homályos, de folyamatosan azon dolgozunk, hogy valamiféle megoldást találjunk a helyzetre. Több kompromisszumos ajánlatunk volt már, de sajnos jelenleg nem tekintenek ránk megfelelő tárgyalópartnerként. A jövőben mindenkit időben tájékoztatni fogunk minden akcióról, és számítunk mindenkire, akinek jelent valamit a tradíció, akinek fontos a Videoton. Szurkolók nélkül a foci semmit sem ér!

R.: Lesz még újra az RBD Sóstón, azt viszont nem tudjuk megmondani, hogy mikor… ADDIG IS, A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA, ÉS CSAK UTÁNA AZ RBD!”

Fanatizmus a futballon túl – interjú az UTE Volley Ultras csoportjával

“Az Újpest iránti szeretet természetesen a legtöbbünknél a fociból ered, a Szusza Ferenc Stadionban nőttünk fel, de amikor elkezdődött az MLSZ szurkolóvegzálása, amihez társultak az Újpesten uralkodó állapotok, alternatívát kerestünk, és szerencsére találtunk. Ehhez nem is kellett messze mennünk, csak a Megyeri út túloldalára, ahol az UTE női röplabdacsapatának hazai csarnoka található jelenleg.

2014 decemberében páran kimentünk egy röplabdameccsre, ahol kifejezetten jó élményben volt részünk, és úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a következőre is. Hamar megfogalmazódott bennünk, hogy csoporttá alakulunk és szervezetten folytatjuk tovább a szurkolást. A legtöbbünk először itt találkozott a másikkal, nem sokan ismertük egymást előtte, de mivel mindenki elhívta egy barátját, hogy „gyere már ki egy röpimeccsre, tök jó a hangulat”, akiknek ez szintén megtetszett, ők is hívták az ismerőseiket, és így tovább. Azóta egyre többen vagyunk, egyre minőségibb szurkolást és koreókat sikerül prezentálnunk otthon és idegenben egyaránt. Sikerül egyre több embert megfognunk a hangulattal, amit teremtünk, egészen a legkisebbektől kezdve. Elmondhatjuk, hogy kinőttük a jelenlegi csarnokot, nagyon várjuk már a költözést.”

Futballbörze a Sálerdő szervezésében – beszélgetés a főszervezővel

“Minden időszaknak, kornak megvan az előnye és a hátránya. 20-25 évvel ezelőtt teljesen más volt minden, akkoriban sokat küzdöttünk azért, hogy a lelátók aktivistáit ultráknak hívják, mert azt a stílust teremtettük meg! Mára a köztudatba bekerült e kifejezés, de ki is lehet jelenteni, hogy klasszikus értelembe véve nincs is Ultra’ mozgalom. Szabályok vannak… mutasd be a koreót a vezetőségnek, mehet-e… mondd meg milyen kiírásokat szeretnél bevinni a lelátóra... névre szóló jegyek… szekuval való egyeztetés, mi mehet, mi nem… és még sorolhatnám. Ezek a dolgok a mai jelenben teljesen megölték az ultra’ kifejezést! Vagy fogalmazhatnék úgy is, jelenleg fanatikusok vannak, akiknek tágabb az ingermérce. Ha szervezett szurkolást akarsz, akkor ezeket a „szabályokat” le kell nyelned, és együtt élni velük. Természetesen vannak olyanok, akiknek ez már nem kell, vagy ilyen formában nem, és szépen visszavonultak az efféle lelátói aktivitásból. De van, aki alkalmazkodik a szabályokhoz és csinálja a társaiért meg a csapatáért. Az utóbbi időben sok tábor küzd(ött) a saját klubjával, mert abszurd változtatásokat hoznak a vezetőségekben, és sokszor csak a bojkott marad alternatívának. A jövőt nehéz megmondani, de az ember mindig jobbat remél. Ami segítene a mozgalom jövőjén, az a tömeg! Itt arra gondolok, ha növekedne a stadionok látogatottsága, és több tradicionális klub lenne az első ligában, az biztos nagy löketet adna lelátói életnek.”

A Vendégszektor ötödik kiadványát (illetve korlátozott példányszámban a másodikat és a negyediket) személyesen Budapesten a Ziccer!-TrollFoci SportPubban és a The Casual Budapest üzletben, Dunaújvárosban a Szöglet Sport Bárban, Győrben a Mandula Sörözőben, Veszprémben pedig a Grund Bárban tudjátok beszerezni. Postai úton a vendegszektor.com oldalon keresztül megrendelve tudjuk küldeni a megadott címre.