[Interjú] Szívtiprók Ultras Debrecen

Az Európa-bajnokság után elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megszólaltani a legtöbb magyar szurkolói csoportot. Azokat a szurkolókat, akik egységet formálva példát mutattak Franciaországban, majd sajnos vissza kellett csöppeniük a magyar futballvalóságba.

4 kérdést fogalmaztunk meg és a célunk minél több csoporthoz eljuttatni ezeket. Szeretnénk megtudni, kinek mit jelent ma futballszurkolónak lenni itthon, mik a jövőbeli céljaik és mit gondolnak a mai lelátói utánpótlásról.

Először a Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 válaszait olvashatjátok.

Mit jelent ma nektek Magyarországon ultrának lenni?

A magyar ultratársadalom a lehető legrosszabb időket éli manapság. Az MLSZ az elmúlt években a lelátói közeg megváltoztatását tűzte ki zászlajára, amelyben nekünk, szurkolóknak (vagy a médiában olyan divatos szitokszónak számító „ultráknak”) nem szántak szerepet. Nincs szükségük a szervezett szurkolásra és az ezzel járó véleménynyilvánításra, a koreográfiára, a zászlókra, a pirotechnikára, azaz a hangulatra a stadionon belül. A probléma ezzel csak az, hogy nem csak minket sikerült száműzni a magyar labdarúgás környékéről, hanem az átlagszurkoló is belefáradt az egészbe.

A hazai bajnokik színvonala 10-15 évvel se ütötte meg az európai átlagot, ennek ellenére több ezren voltak kíváncsiak hétről-hétre a találkozókra. Most mit tapasztal az átlagszurkoló? 40-50 percnyi sorban állás a pénztárnál, elkérik a személyes adatait, a Grupiban a „vénáját”, sőt velünk még olyan eset is előfordult, hogy a biztonsági szolgálat magánál akarta tartani a mérkőzés végéig a személyi igazolványainkat.

Abszurd az a helyzet, amit ma a Csányi-féle MLSZ megteremtett, s így igazából nincs is min csodálkozni azon, hogy átlag 2000 ember jár fordulónként meccsre. Anno nem is gondoltuk volna, hogy Kistelekiéknél jöhet rosszabb vezetés a szövetség élére, és valószínűleg azt se gondoltuk volna, hogy a kormánypártok ilyen mértékben bele kívánnak avatkozni a magyar labdarúgásba. (Gondoljunk csak a felcsúti akadémia működésére a Kispesttől ellopott ’Puskás’ névtől kezdve egészen a tavalyi bajnokság „drámai” végére, ahol mondhatni az egész ország a Vasas bennmaradásáért szurkolt). Verheti a mellét az MLSZ az EB-sikereinkre, ha egyszer a magyar bajnokik nézőszáma sehol nincs.

Mik a SZUD jövőbeli céljai?

Az MLSZ döntéseinek és a DVSC körül kialakult bizonytalan helyzet következtében – a többi táborhoz hasonlóan - a mi létszámunk is jelentősen megfogyatkozott a mérkőzéséken, sok társunk egészen egyszerűen „kiégett” a magyar bajnokikból. Vannak, akik már csak a Loki női kézilabda mérkőzéseit látogatják, többek között az ott tapasztalható hangulat és a vezetőség szurkolókhoz való hozzáállása miatt, ami egyébként példaértékű lehet minden egyes hazai sportklub számára!

Továbbá mindenki tisztában van vele, hogy az elmúlt időszakban több barátunkat is elveszítettük, köztük a tábor vezetőjét, Komcsit, akinek annyi mindent köszönhet a debreceni szurkolói közösség. Amit a jövőtől remélünk az az, hogy a most végbemenő táboron belüli generációváltást nem sínyli meg a társaság túlságosan és hamarosan újra a régi létszámunkat tudjuk hozni a bajnokikon.Persze ehhez mi nem vagyunk elegek…

Olyan körülményt kell teremteni a futball köré, ami kihozza az embereket (köztük főleg a fiatalokat) a stadionba. Például mi magunk is üdvözöltük a klubnak azt a döntését, amikor ingyenessé és regisztrációmentessé tette a san marinoi csapat elleni EL-mérkőzés megtekintését, s így 12 000 néző láthatta, ahogy elsöprő győzelmet arat a Vasutas.

Hogy látjátok, milyen az utánpótlás a szurkolói közegben?

Úgy látjuk, a kölyköket manapság egyre nehezebb kicsalogatni a pályára, mint régen. Mint írtuk fentebb, a magyar válogatott EB-szereplése rég nem látott egységet kovácsolt az országban és tényleg jó érzés volt újra látni, hogy a fiatal srácok nem a Barcelona, vagy a Real Madrid játékosait „sztárolták”, hanem a magyar labdarúgó válogatott „franciaországi hőseit”. Mégis, ez a futball-láz az Európa-bajnokság befejezésével elmúlt és maradtak az üres stadionok.

Ami minket illet, mi is időről-időre próbáljuk beépíteni azokat a fiatalokat, akik elszántak a csoport/tábor felé és a későbbiekben meghatározó tagjaivá válhatnak közösségünknek. Azonban jelenleg viszonylag kicsi a merítési lehetőségünk. Hét-nyolc évvel ezelőtt nagyjából kétszer, háromszor ennyi fiatal volt a 15-20 év közötti korosztályban, mint most.Azok az emberek, akik abból a társaságból megmaradtak (főleg a Boys és a velük együtt mozgó fiatalok), ma a tábor magját alkotják. Ebből a szempontból kicsit pesszimisták vagyunk a jövőt illetően, hiszen nem tudjuk, hogy a mostani jóval alacsonyabb számú utánpótlásból hányan maradnak meg és hányan fogják komolyan gondolni az Ultras Debrecenben folytatott tevékenységüket.

Melyik volt az Európa-bajnokság legemlékezetesebb meccse, megmozdulása számotokra?

A 2016-os Európa-bajnokság legtöbbünk számára egy örök élmény marad. Nagyszerű érzés volt látni a magyar rendszámú autók konvoját a francia autópályákon, valamint azt, ahogy a magyar szurkolók szinte ellepték a főbb üdülőhelyeket. Nagyon ki volt már éhezve az ország a válogatott sikereire, melyet az is alátámaszt, hogy valószínűleg a legnagyobb és leglátványosabb vonulást produkáltuk Marseilleben.

A magyar szurkolók EB-szereplését a külföldi szurkolói oldalak is egyöntetűen elismerték és mindegyik a TOP3-ba sorolt minket. Bordeuax-ban még viszonylag kevesebben, Marseilleben és Lyonban viszont 70 fölötti létszámban tettük tiszteletünket és részesei voltunk az egységes magyar tábornak a kapu mögött. Oroszországban folyt. köv.!

Számunka kicsit negatív szájízt ad a kontinensviadalnak, hogy az egyik szívtiprót bevitték a helyi yardok és fél év letöltendőre börtönbüntetésre ítélték a stadionon belül történt balhé miatt. Ezúton is szeretnénk megköszönni a CB és mindazok segítségét, akik valamilyen formában támogatták társunkat a nyári adománygyűjtés során!