[UH Interjú] Sálerdő - Hancsi78

Folytatva a Sálerdős interjút, a következő részekben a rutinos gyűjtők válaszait olvashatjátok. Érdekes történetek, tapasztalatok sálgyűjtőktől, nem csak gyűjtőknek!

Az első részben Hancsi78 válaszolt, akinek a blogját ITT nézhetitek meg.

Mi volt az első sál, az első komolyabb relikvia, ami után nem volt kérdés, hogy sálakat fogsz gyűjteni?

A gyűjtő szenvedélyem mindig is megvolt, a kérdés csak az, hogy éppen mit teszek el. Gyerekként gombfoci csapatokat és újságból kivágott csapatképeket gyűjtöttem, majd rendszeres meccsre járóként a jegyeket raktam össze. Miután tagja lettem a SZUD-nak szurkolói fényképeket, újságokat, matricákat cserélgettünk postán. A sál is ekkor jött be a képbe, elsőnek csak a debreceni darabok, majd ennek hozadékaként mindenfelől érkezett hozzám nyakbavaló. Innentől nem volt kérdés, hogy ezek is részei lesznek a kollekciómnak. Ma pontosan 1602 sállal rendelkezem.

Hogy látod ma a sálgyűjtés és hogy láttad 5 évvel ezelőtt? Milyen könnyítő / nehezítő körülmények vannak a gyűjtésben, mint 5 éve?

A legnagyobb változás szerintem a pillanatok alatt megjelenő sálak és változatok jelentik. A mai világban már hipp-hopp kidob valaki, valamit a piacra, aztán mindez többnyire meg is veszik. Sajnos akkor is, ha nem képvisel igazi minőséget. A gyűjtők rácsapnak, mert nem akarnak lemaradni. A legnagyobb segítség az online vásárlás jelenti, ma már szinte mindent feltudsz kutatni és ha ügyes vagy meg is tudsz szerezni a hálón keresztül.

Milyen irányba tart a fanatizmus ezen ága? Mennyire hígítja fel a szakmát, a ma már sok pénzhajhász árus, illetve hamisítványok?

Szerintem sokan belekapnak a gyűjtésbe, mert jó mókának ígérkezik, de aztán pár hónap esetleg év után rájönnek, hogy ez nem kevés időt, pénzt és fanatizmust igényel. Ma már sokkal több "töltelék" gyűjtő van, akik jobb esetben pár évig gyűjtögetnek, majd szépen fel is hagynak vele. Jelen pillanatban a gyűjtők és a gyártók között is sok oda nem illő ember van és ez bizony jelentősen hígítja a szakmát.

Mit javasolnál egy fiatalnak, aki most határozza el, hogy komolyabb gyűjtésbe kezd?

A fokozatosság a lényeg. Kezdje el, vágjon bele, egy idő után érezni fogja, hogy ez neki szükséges vagy csak felesleges pénzkidobás. Semmiféleképpen nem javaslom, hogy első körben nagyobb összegeket költsön sálakra vagy bármire, arra majd ráér akkor, ha biztos lesz magában és abban, amit gyűjteni akar.

Magyar és külföldi sálak, sálgyűjtők közötti különbségek? Mennyire nehezebb egy itthoni régi sálat beszerezni, mint egy külföldi mostani csoportsálat?

Ez nem igazán az én területem, mert én nem számítok nagy "sálkereskedőnek", így a hosszú évek és a nagyobb kollekció ellenére kevés gyűjtőt ismerek személyesen, mert nagyon ritkán cserélek és soha nem adok el. A régi sálak beszerzése a szerencsén múlik és persze a kapcsolatrendszer is jól jön. A régi gyűjtők tudják kit, mi érdekel és szólnak egymásnak, ha valami feltűnik a piacon. A csoportsálak beszerzése akkor nehéz, ha egy brigád nem ad el kifelé, ha gyártanak csoporton kívül is, akkor csak pénzkérdés.

Melyik volt a legérdekesebb gyűjtői történeted?

A Red Territory első sálja nincs meg, viszont sikerült szert tennem a hamisított változatra. A sztori azért érdekes, mert a sálat még 1993-ban csinálták a srácok és a hamisítvány már egy hét múlva kapható volt a piacon (szó szerint értendő). Aki csinálta nekik, úgy gondolta jó üzlet felhasználni ugyanazt a sablont, így az eredeti kötött helyett, a hamisítvány selyemre lett nyomva. Valószínűleg ez volt az első hamis csoportsál Magyarországon és ma már ez is igazi ereklye.

Top 5 külföldi szerzemény? Top 5 magyar sál?

Pár AS Roma (Boys, XXI Aprile), egy Brigate Palermo, Firma Novi Sad és egy Boys Bielefeld kötött, ezek a legkedvesebbek. A magyar sálaim közül a ritka darabok Ultras DSI (Szívtiprók alap csoportja), Red Territory - Szívtiprók közös, az említett hamis Red Territory, az 1991-ben kiadott piros Red Front DVSC sál, amiből mindössze 3 van.

A top az a Red Military DVSC egy darabos próba verziója, amit Komcsi barátom csinált 24 évvel ezelőtt és megtalálta a szekrény alján vagy tíz éve és nekem adta. Ha összességében kérdezed, akkor a White Wolves Kaposvár régebbi kötöttje nálam az első, de a Turul Ultráinak, az Erzsébetieknek, Váciaknak vannak topba illő darabjaik, de minden magyar brigádnál akad kiemelkedő és különleges darab.

Végezetül, hogyan látod ma a magyar szurkolói társadalmat?

Pozitívan. Nem pusztultunk el, ez már jó. A brigádok nagy része még él, mozog, csinálja, igaz a béka segge alatt történik mindez, de még van élet és ez a lényeg. Nagyobb dolgokra is képesek a táborok, még ebben a közegben is, így én nem ásom el a mozgalmat, sőt optimista vagyok és hiszem, hogy felragyog még a lelátói élet Magyarországon.

Amúgy meg, hóhér annak, aki feladja!

Képek a gyűjteményből

Köszönjük a válaszokat Hancsicsák Tibornak!