[UH Interjú] Ekstraklasa.hu - szurkolói érdekességek Lengyelországból

Korábban olvashattatok lengyel és magyar szurkolótáborok közti barátságokról, most új megközelítésben nyerhetünk betekintést a lengyel lelátó mögötti rendszerbe, az ekstraklasa.hu oldal segítségével.

Mikor indult az oldalatok, milyen céllal, mik a jövőbeli tervek?

2015 nyarán indítottuk el facebook oldalunkat, aztán 2016 elején jött létre a weboldal is. Hatan vagyunk, van köztünk fradista, debreceni, honvédos és újpesti is; hasonlóan színes lengyel klubszimpátiákkal.

Valami olyasmi célunk volt - vagy lehetett - az elején, hogy a lengyel lelátói élet történéseiről juttassunk el híreket és képeket a magyar szurkolóknak. Nem volt különösebben tudatos szándék mögötte, inkább csak kedvtelés volt az egész. Igazából most is az, de ahogy egymás után igazoltak magyar játékosok Lengyelországba, akiknek a teljesítményét - már csak létszámukból adódóan is - sok magyar szurkoló és a magyar sportsajtó is követte, így hirtelen mi lettünk egy csomó lengyel futballal kapcsolatos hír magyarországi tudósítói.

Mindannyian rendszeresen járunk lengyel meccsekre, nekem például van kb. 150 lengyel meccsem BL találkozóktól, kupadöntőkön át a hatod-hetedosztályokig. Van köztünk, aki a lelátói élet rajongója, mint például én, de van közülünk aki inkább magát a futballt követi.

Hogy mi a célunk? Erősíteni a lengyel-magyar sport- és harcostársi barátságot a szurkolók frontján, valamint népszerűsíteni a lengyel ultraéletet és a lengyel futball követendő példáit Magyarországon. Ha mindenáron valami végső, non plus ultra célt kellene megfogalmazni, hogy mi lenne az, amiben szeretnénk közreműködni már puszta létezésünkkel is: szeretnénk, ha az új Puskás Ferenc Stadion avatóján magyar-lengyel meccs lenne - több ezer magyar és lengyel ultrával. Kezdenénk is ezt a közreműködést a fenti gondolat magvának elültetésével a köztudatban.

Blogunk középpontjában a magyar válogatott áll. Összefoglalnátok Lengyelországban milyen lelátói élet jellemzi a válogatottat? Van-e kifejezetten válogatottra specifikus szurkolói csoport?

Én a 2003-as chorzówi lengyel-magyar meccsen látottak miatt szerettem bele a lengyel lelátói életbe és ezen keresztül a lengyel futballba, a lengyel futballon keresztül pedig Lengyelországba. Egészen elképesztő volt az a miliő, ahová akkor, szinte gyerekfejjel belecsöppentem. Szilézia, 50.000 ember, több ezer ultra és huligán mindenfelé, brigádokba verődve, egységesen mozogva, az egész meccsen egymást kergetve, a rendőrökkel harcolva. És Lengyelországban ez jellemezte az egész '90-es éveket és a 2000-es évek elejét a válogatott meccsek tekintetében. Ugyanezen a meccsen találkoztam életemben először azzal a határtalan magyarok iránti szimpátiával, amit egyszerűen máig nem hiszek el, hogy ilyen létezik. Ez a két dolog tett a lengyel futball nagy szerelmesévé.

Aztán 2004-ben megszületett az ún. "poznani egyezmény" (pakt poznanski), melyen a lengyel szurkolótáborok döntő többsége (a Wislát és a Cracoviát kivéve) - értelemszerűen Poznanban - megállapodtak abban, hogy a válogatott meccsein nincs többé ellenségeskedés, a nemzeti színekért mindenki együtt harcol, a rivális drapériák egymás mellé kerülhetnek ki a meccseken. Ez a korszak is rendkívül érdekes volt, benne egy 2006-os németországi vb-vel és egy 2008-as ausztriai Eb-vel, illetve olyan túrákkal, mint pl. a 2008-as szlovák-lengyel meccs, ahol 10.000 lengyel szurkolóból több ezer huligán harcolt a tót rendőrökkel háromnegyed órán keresztül. Megmondom őszintén nagy elégtétel volt számomra szlovák rendőr fején ugrálni két héttel az emlékezetes DAC-Slovan után.

Ez a korszak 2010-2011-ig tartott, amikor is a közelgő Európa-bajnokság miatt az akkori liberális kormány hadjáratot indított a szurkolók ellen. A kommunista időket idéző elnyomásba kezdtek, mindennaposak voltak a letartóztatások, a házkutatások, a provokációk, a vegzálások, a megfigyelések, a lehallgatások. Jó páran éveket ültek úgy börtönben, hogy a végén felmentették őket. Az akkori lengyel kormány célja az volt, hogy az Eb-n ne legyen se a stadionban, se az utcán szervezett lengyel szurkolótábor. Ez tulajdonképpen sikerült is és azóta se tért vissza a nemzeti csapat meccseire a 2000-es évek hangulata.

Manapság szinte semmilyen lelátói élet nincs a válogatott hazai mérkőzésein. A lengyel válogatott minden tétmeccsét a varsói Nemzeti Stadionban játssza, tulajdonképpen steril környezetben, ami azt jelenti, hogy majdnem minden meccs teltházas ugyan, de nincs semmilyen szurkolótábor. A stadionban nincs olyan szektor, ahol a szurkolók együtt, állva nézik, nézhetnék a mérkőzést; mindenki ül. Hogy mégis hangos a stadion és van némi szurkolás - néha igazán nagyokat szóló dörrenések - arról a lengyelek általános temperamentuma gondoskodik, mivel ott még az átlag elsőmeccses mezei focidrukker és az oldallelátó közönsége is szívesen kapcsolódik be a rigmusokba. Koreográfia, pirotechnika és bármilyen szervezett szurkolás azonban nincs - és lehet, hogy már soha nem is lesz.

Hogy ez miért így van, azért a PZPN-t kell kárhoztatni, akik minden áron meg akartak szabadulni a szervezett szurkolóktól - legalább a hazai meccseken. Sok próbálkozás volt már az elmúlt években, ami azt célozta volna, hogy a lelátóra hagy térjenek vissza az ultrák és akkor valóban pokoli hangulatúak lennének a mérkőzések. Az ultrák annyit kértek volna a szövetségtől, hogy minden meccsre legyen biztosítva egy lelátó és több ezer "saját felhasználású" jegy ezekre a helyekre, amiket ők maguk értékesíthetnek egymás közt. Ez lenne, lett volna az ára a színvonalas lelátói életnek a válogatott meccsein. A PZPN azonban minden fronton elzárkózott ettől, a lengyel ultrák pedig - mint mindennel - ezzel is úgy voltak, hogy vagy "mindannyian" visszatérünk, vagy senki nem jár. Ebből kifolyólag egyetlen komolyabb lengyel tábor sincs ott hivatalosan a hazai mérkőzéseken. Nagy klubok drapijaival nem is lehet találkozni a stadionban, a sok száz lengyel zászló mind valamilyen falu vagy nagyon alsóligás csapat nevét hirdeti. Gyakorlatilag alig van átfedés a hétről-hétre klubmeccsekre járó szurkolók és a válogatottra járó közönség közt. Aki rendszeresen klubmeccsekre jár, az hangulatot is szeretne a futball mellé; nem nyújt neki szórakozást, hogy ülve nézhet egy meccset.

A PZPN persze kényelmes pozícióban van, hiszen a csapat évről évre jól teljesít, népszerű, így szinte minden meccs teltházas, elfogynak a jegyek ultrák nélkül is. Azt is hozzá kell tenni, hogy a jegyek is nagyon drágák, tehát üzletileg is ez a jó a szövetségnek. Ősszel a dánok elleni varsói meccsre pl. a legolcsóbb jegy kb. 8.000 Ft-ba került, valahova az emeleti kakasülőre. De mivel ezeket rendre elkapkodják a válogatott szurkolói klubjának tagjai, a sima egyszerű nézők már csak 12-15 vagy akár 20.000 Ft-nyi összegért vehetnek jegyet.

Milyen összetételű tábor jellemző az idegenbeli válogatott túrákon?

Az idegenbeli túrákon azért már jellemzően kedvezőbb a helyzet, bár ott is inkább a célországtól függ, hogy milyen összetételű az utazóközönség. Nyugat-Európában és Skandináviában mindenhol számíthat a lengyel csapat a kint élő honfitársak buzdítására, ahol valóságos népünnepélynek számít az emigráció körében, ha ott játszik a csapat. Európa nyugati felébe sok piknik szurkoló is elkíséri a csapatot. Alkalmi jelleggel utaznak nagyobb csapatok társaságai is.

Érdekesebb a helyzet, ha valami rázósabb helyre kell utazni, ahol lehet számítani a vendéglátó fél által valamiféle "fogadtatásra" is, mert ezekre a helyekre már elutaznak brigádok is. Lásd tavaly novemberben a román-lengyel meccset például. Jellemzően egyébként kisebb, alsóbb ligás mobok utaznak ezekre a túrákra.

Van még egy kategória, az pedig az extrém távoli helyek, ahova pedig szinte csak táborok tagjai utaznak el, mint pl. amilyen volt tavaly Kazahsztán vagy lesz az ősszel Örményország.

Tavaly nyáron a franciaországi Eb-n, a lengyel-ukrán meccs előtt és után történt egy súlyos összecsapás a lengyel szurkolók között, melynek kiváltó oka az volt, hogy a Wisla huligánjai átálltak a Slask Wrocław és a Lechia Gdansk által fémjelzett koalícióból a Ruch Chorzów és a Widzew Łódz által vezetett szövetség oldalára. Ez a lépés egy nagyon durva változás volt a lengyel huligánmozgalomban, mely sokak haragját kiváltotta. Évtizedes barátságokról beszélünk, melyek egyik pillanatról a másikra váltak halálos ellenségeskedésekké. Ennek volt köszönhető, hogy Marseilleben a Wisla&Ruch&Widzew brigád egész nap hadakozott mindenki más ellen. Rég nem látott jelenetek zajlottak a stadion körnékén; mindent elmond a dolog komolyságáról, hogy a francia rendőrök vízágyúval oszlatták az egymással hadakozó lengyeleket a Vélodrome főbejárata előtt. Remélhetőleg ez csak egy egyszeri epizód volt, de mivel relatív friss történés, érdemes volt erről is szót ejteni.

Nagy kérdés még, hogy mi lesz a vb-n Oroszországban. Biztosra vehető, hogy az orosz hatóságok alaposan megszűrik majd a lengyel szurkolókat, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok kik és hogyan fognak elutazni oda.

Meccsről-meccsre több lengyel barátunk fordul meg a magyar válogatott idegenbeli túráin és a szurkolói oldalak is beszámolnak a nagyobb megmozdulásokról. Milyen visszhangja van a magyar válogatott körüli lelátói életnek Lengyelországban?

Az internetnek, a facebooknak és a fórumoknak köszönhetően relatív sok lengyel szurkoló van képben a magyar lelátói életről. Nagyjából az a véleményük, hogy a klubmeccseken borzasztó módon visszaestek a történések, a válogatott körül viszont pezsgő élet van és irigylésre méltó a csapat körüli hangulat, eufória, szurkolói egység. Aminek csúcspontja nyilvánvalóan az Európa-bajnokság volt. Az elmúlt fél évben minden lengyel szurkoló, akivel találkoztam, megemelte a kalapját a marseillei vonulás előtt. Sokan csettintettek elismerően a rigai turnéról, a hazai koreográfiákról vagy épp legfrissebben a lisszaboni létszámról nyilatkoztak elismerően. Egyértelműen kijelenthető, hogy jobb lelátói élet van jelenleg a magyar válogatott meccsein, mint a lengyelekén.

2009-ben vezették be Lengyelországban a szurkolói kártyát, milyen fogadtatása volt annak akkor?

A szurkolói kártyát már a kétezres évek elején bevezették, különböző formákban. Emlékszem, 2004-ben például még csak egy papírfecni volt, amin rajta volt az illető neve, egy vagy két adata és egy pecsét vagy egy hologram. Így igazából megmondani sem tudom milyen volt a fogadtatása annak idején, mert én amikor először lengyel bajnoki meccsen voltam, akkor már teljesen bevett dolog volt a szurkolói kártya, vagy legalább is a személyi azonosítás. Legfeljebb történetekből tudom, hogy a lengyeleknél egyáltalán nem okozott problémát a kártyának a bevezetése, természetesnek vették, hogy ez van, nem volt elvi kifogásuk ellene. Nálunk Magyarországon a szurkolói körökben elsősorban az olasz hatás miatt váltott ki ellenérzéseket a szurkolókból, ahol a szemünk láttára szalámizták le és szüntették meg az ultramozgalmat. Ez a félelmünk teljesen jogos volt, hiszen aztán nálunk is ez történt. Lengyelországban már a kétezres évek elejétől voltak különböző kártyák és ez az olasz hatás sem ért el hozzájuk annak idején, úgyhogy ők talán úgy voltak vele, hogy ez úgysem állítja meg a szurkolói és huligánmozgalmat. És bizonyos értelemben nem is állította meg.

2009-ben szerintem már legalább a harmadik típusú kártyát vezették be, manapság pedig már sokan önként és dalolva váltják ki a kártyát, hiszen a büntető-fegyelmező-kriminalizáló-megalázó funkciója mellett/helyett a kártya rengeteg marketing funkciót is ellát, amit egy magyar kártya már nem. Számos kedvezmény tartozik hozzá, online lehet jegyet vásárolni; minél hűségesebb egy szurkoló, annál hamarabb, mint mindenki más. Én emlékszem még a kétezres évek közepén milyen közelharcot kellett vívni a jegypénztáraknál egy-egy jegyért, sőt előző este a kasszáknál lesátorozós sztorikat is hallottam nem egyet. De például a legújabb szurkolói kártyák már hitelkártyaként, pontgyűjtős hűségkártyaként vagy akár helyi közlekedési bérletként is tudnak funkcionálni. És bár nekem például sosem volt lengyel szurkolói kártyám, hiszen külföldieknek nem kötelező, azért ez mégis csak egy fokkal elfogadhatóbb, mint az, hogy csak azért kell a kártya, hogy a rendőrség meg a szeku nézegethesse az adatokat. Magyarországon a szurkolói kártya és a regisztráció intézménye egy adminisztratív akadály a meccsre járás előtt; mintha azért találták volna ki, hogy minél kevesebb szurkoló járjon, járhasson ki a meccsekre - ez az érzésem, mint magyar szurkoló. Lengyelországban meg mintha pont fordítva lenne: ösztönözzék vele a meccsre járást - ott meg az az érzésem.

Körülbelül akkor vonták vissza a kötelező kártyát, amikor nálunk bevezették. Milyen jegyigénylési rendszer van most a válogatott és a bajnoki mérkőzéseken?

Igen, 2014 nyarán a legtöbb elsőosztályú klubnál eltörölték a szurkolói kártyát, azaz annak kötelező érvényét. A regisztráció megmaradt, azaz most már ismét lehet úgy jegyet venni, hogy valaki odamegy a meccsnapon a pénztárhoz és kér egy belépőt - feltéve ha van még. Ez éveken keresztül lehetetlenség volt. Amit még nagyon fontos megjegyezni, hogy gyakorlatilag minden lengyel tábornál - ahol normális a viszony a klub és a szurkolók között, vagy ahol ezt a privilégiumot az ultrák kivívták maguknak - jár pár száz jegy az ultráknak "belső felhasználásra". Ezzel a mennyiséggel az ultrák egymás közt szabadon gazdálkodnak, eladják a csoportok tagjainak illetve a szövetséges táborokat is ebből látják el, majd az összeggel elszámolnak a klub felé. Ezek a jegyek jellemzően 5-10-20 zlotyval többe kerülnek, mint ami rájuk van írva, a különbözet pedig megy a tábor közös kasszájába. Ez így egy rendszeres pénzforrás is a szurkolói csoportoknak, de ezt a "kötelezően önkéntes többletköltséget" mindenki szívesen fizeti ki, hiszen a pénze a következő meccsen visszaköszön majd egy lelátói látvány formájában. Így mindenki nyer.

Ami a válogatott meccseit illeti. Ott a szurkolói kártya intézményét csupán a 2012-es Eb-re vezették be, mégpedig pont azért, hogy kiszorítsák az ultrákat a kontinenstornáról. Csak kártyával lehetett ugyanis jegyet igényelni. A kártya ráadásul pénzbe került, így azokat is külön megsápolta a szövetség, akik végül nem is jutottak jegyhez. Ügyes... Azóta persze már itt sem kötelező a kártya, de akinek van, az kb. egy héttel korábban kezdhet el jegyet venni, mint az, akinek nincs. A tavalyi EB jegyek elosztásánál már nem volt kötelező a kártya a jegyigényléshez, de előnyt élveztek a klubtagok.

A hazai meccsekre csak és kizárólag online, a Kupbilet.pl oldalon lehet jegyet venni; jegyirodákban, klubok pénztáraiban nincs árusítás, meccsnapon a stadion pénztáraiban pedig pláne nincs. A lengyel állampolgároknak az ún. PESEL számukat (kb. mint nálunk a személyi szám) kell megadni a vásárláshoz, amit csak azért írok le, mert éppen emiatt például a magyar állampolgárok (akinek ilyen számuk nincs) csak sokkal nehezebben tudnak venni jegyet. Lehet egyébként, csak elég komoly macera.

2012-ben Európa-bajnokságot rendeztek Lengyelországban. Milyen hatással volt a kontinensviadal (és ezek hozományai, mint az új stadionok) a lengyel lelátói életre?

A 2012-es Eb-rendezés gyökeresen megváltoztatta a lengyel futballt. Négy rendező város volt, ahol új stadionokat kellett építeni. Újra lett lengyel Nemzeti Stadion, a válogatott így több évtized után újra visszaköltözhetett a fővárosba (addig a chorzówi Slaski Stadion volt a "nemzeti stadion"). Az új beruházások és az EB közeledtével az egyre erősebb futball-láz hólabda-effektust indított el országszerte: minden klub új stadiont akart magának, senki sem akart lemaradni. Felépült vagy 25-30 stadion országszerte, az új arénák pedig - melyek egy része már az Eb előtt elkészült - mágnesként vonzották be a tömegeket. Legtöbb helyen megduplázódott, sok esetben megtriplázódott a hazai nézőszám. Ez Magyarországon megint csak egy értelmezhetetlen dolog: nálunk sehol nem nőtt a nézőszám, csak azért mert épült egy új stadion... Az új környezet üzleti alapokra helyezte az egész ligát, rengeteget nőtt az Ekstraklasa társadalmi presztízse. Komoly cégek és nagyvállalatok állnak a klubok mögött - piaci alapon. Minden csapatnál halálosan komoly és profi marketinges stáb van, akik nem győzik kitalálni a jobbnál jobb kreatív ötleteket, hogyan legyen több néző a lelátón. Hol van ilyen nálunk? Nálunk mintha arra lenne mindenhol egy bizottság, hogyan legyen minél kevesebb néző.

Az Eb után és a korábbi liberális kormány bukásával normalizálódott a viszony a szurkolótáborok és a klubvezetők között. Egy-két tőről metszett gazember klubtulajt (Zawisza Bydgoszcz, Korona Kielce, Górnik Łeczna) leszámítva azt látjuk, hogy a legtöbb klubnál - pláne magyar szemmel nézve - normális és elfogadható vezetőség van, akik többé-kevésbé korrektek a szurkolókkal, de legalábbis nem nyíltan szurkolóellenesek, mint magyar kollégáik. Legtöbbjük abban érdekelt, hogy legyen tábor, akik csinálják a látványt, ami aztán bevonzza a közönséget, ami végül jól néz ki a tévében. Ne legyen botrány és ne legyen bojkott, a kettő közt pedig mehet, ami a csövön kifér.Bármelyik lengyel klubtulajt elfogadnám bármelyik magyar klub élére. Bonieket meg MLSZ-elnöknek.

Hogyan változott a lelátói élet az EB után? Az új stadionokban értelemszerűen kevesebb már a rendbontás, nagyobb a szigor, több a kamera. Viszont szebbek, nagyobbak és jobbak a koreók mint valaha! Az utazások szervezettebbek, gyakorlatilag minden túra kiszámítható már, nem tartogat meglepetéseket. Ami nem változott: szurkolói kártya/regisztráció ide, súlyos hatósági szigor oda, még mindig előbb érzem magam szabadnak egy lengyel lelátón, mint egy magyar stadionban. Itthon már azért lefenyít a szeku, hogy a kerítésre felmászol, ott meg próbálnák meg...

Ha a klubcsapatokra, klubcsoportokra gondolunk, hétről-hétre egyre több koreográfia és pirotechnika jellemzi a lelátókat. Hogyan áll a lengyel szövetség hozzá ezekhez az akciókhoz, mennyire súlyosak a büntetések?

Ez a téma már arra világít rá, hogy azért Lengyelországban sem minden fenékig tejfel. Rendszeresek ugyanis a zártkapus büntetések. Egy-egy "jól sikerült" piró vagy politikailag nem egészen korrekt koreó után gyakran osztogatnak súlyos pénzbírságokat és szektorbezárásokat, vagy leginkább idegenbeli meccsről való eltiltást. De talán azért itt is érezhető némi pozitív elmozdulás, mert az idei szezonban mintha már inkább "csak" rendbontásért járna üres szektor vagy stadion.

A pénzbírságokra még csak-csak azt mondják a klubvezetők, hogy az belefér, hiszen ez az ára a jó hangulatnak és a szurkolók szimpátiájának. Inkább nyelnek egyet és kifizetik, valószínűleg önálló költségvetési sort képez az ilyen jellegű pénzbüntetés minden csapat büdzséjében. A stadionbezárás már fájóbb téma, gondoljunk csak a zártkapus Legia-Real Madrid BL-meccsre, ami konkrétan több millió eurós bevételkiesést jelentett a varsói klubnak és ezt már a klub vezetése sem tűrte el az ultráknak. Ennek következménye volt az elnök- és tulajdonosváltás a klubnál, ami nagyon nem jó hír a varsói ultráknak...

A pirotechnikára visszatérve: a piró Lengyelországban legális, lehet birtokolni, lehet vele kereskedni, interneten lehet rendelni, lehet használni. Kivéve persze a stadionokban, mert ott tilos. De nyilván megvannak a praktikák ("vannak erre szakemberek"), akik úgy gyújtogatnak, hogy ne legyen belőle probléma. Például - hátha tippet adunk - a pirózni óhajtó tábor visz magával egy nagyzászlót, amit meccs előtt kihúznak fej fölé. A zászló alatt a "szakemberek" átöltöznek "játszós ruhába", felveszik a maszkot, majd ellövik a puskaport akár a kerítés tetején, majd az újból kihúzott nagyzászló alatt visszaöltöznek utcai szerelésbe. Így a kamera sem tud velük mit kezdeni. Zseniális.

Szabó Balázs - Ekstraklasa.hu

Fotók: Fotokolejorz, Stadionowi Oprawcy, Hagi77