[INTERJÚ] Carpathian Brigade '09

Az Európa-bajnokság után elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megszólaltani a legtöbb magyar szurkolói csoportot. Azokat a szurkolókat, akik egységet formálva példát mutattak Franciaországban, majd sajnos vissza kellett csöppeniük a magyar futballvalóságba.

4 kérdést fogalmaztunk meg és a célunk minél több csoporthoz eljuttatni ezeket. Szeretnénk megtudni, kinek mit jelent ma futballszurkolónak lenni itthon, mik a jövőbeli céljaik és mit gondolnak a mai lelátói utánpótlásról.

Ebben a részben a válogatott szurkolói csoportját a Carpathian Brigade-ot kérdeztük:

Mit jelent ma nektek ultrának lenni Magyarországon?

Büszkeség, összetartás és egy kissé az árral szembeni kitartás. Az ultrák sosem tartoztak a társadalmilag közkedvelt, elfogadott kategóriákba. Persze ez nem is baj, cserébe többé-kevésbé ez megmaradt egy összetartó-zárt világnak.

Az elmúlt években azonban bebizonyosodott, hogy ultrák nélkül nincs hangulat, a hangulat pedig igenis a labdarúgás része. Szerencsére az elmúlt év túrái, hazai meccsei és az EB mind-mind jó alkalom volt arra, hogy megmutassuk, hogy a válogatott mellett állunk és a csapatnak is szüksége van ránk.

Mi itt leszünk akkor is, ha már a körúton hömpölygő több tízezres tömeg a tv-ben sem nézi meg a meccseket.

Mik a CB jövőbeli céljai?

Az idei évünk nagyon mozgalmasra sikeredett. Sok túra, nagy vonulások, jó látványok a stadionban, jó megjelenések a vízilabda, illetve futsal meccseken. Mondhatnánk, hogy a cél lehetne az idei szint megtartása, de egyrészt nem fogunk minden évben EB-n részt venni, másrészt pedig szeretnénk még kreatívabb látványokkal, pörgősebb, új dalokkal színesíteni a válogatott lelátói életét. Célunk még, hogy idegenben minél egységesebb táborként jelenhessünk meg.

Van még mit tennünk, de úgy érezzük 2016 egy nagy mérföldkő volt nálunk, bízunk a hasonló folytatásban. Ha hosszú távra tervezünk, azt kell hogy mondjuk, a csoportunknak el kell érnie azt a szintet 2019-re, hogy az új Puskás Ferenc Stadiont méltóképp vehessük használatba.

Hogyan látjátok az utánpótlást a szurkolói közegben?

A válogatott meccsek némileg kivételesnek számítanak a magyar fociban. A sikeres válogatott miatt szinte mindig telt ház előtt játszunk itthon.

A B lelátón alsó hangon is 4000 ember jelenik meg egy meccsre, akik közt rengeteg a lelkes fiatal. Persze kevesekben van meg az elköteleződés, hogy azon kívül, hogy pár havonta kimegy a válogatott meccsekre, valami mélyebb dologba nyúljon, de azért is dolgozunk ott a lelátón, hogy egyre többen érezzék azt, hogy ez a fanatikus szurkolói életforma egy jó dolog.

Az ultra életforma időnként lemondást, munkát igényel, de ha valaki ebbe belekóstol és az elköteleződés is megvan benne, akkor ott is ragad a lelátón. Ez a lehetőség adott nálunk, a CB-n belül is, aki fiatal, lelkes, tenni akar a válogatott lelátójáért, azelőtt nincsenek zárt kapuk.

Melyik volt az Európa-bajnokság legemlékezetesebb meccse, megmozgulása számotokra?

Nehéz kiemelni olyan momentumot, hiszen csoportunk legszebb napjait éltük át Franciaországban. A gyülekezőhelyek varázsa, a készülődés, amikor beálltunk a sor elejére a drapival és láttuk a mögöttünk lévő tömeget...Ezek mind-mind olyan pillanatok voltak, amiket soha nem fogunk elfelejteni és köszönjük minden szurkolótársunknak, aki részese volt a vonulásoknak és velünk szurkolt ebben a két hétben.

Egy eseményt szeretnénk megemlíteni, mely talán megalapozta az egész Európa-bajnokságot:

Az első gyülekezőhelyre igyekeztünk Bordeaux-ban, ahol szakadt az eső és meglátszott mindenkin a 2000 kilométernyi buszozás. Nagy volt a félsz, mennyien lehetünk ott, milyen utunk lesz és a délutáni meccs is ott volt a fejekben.

Mikor odaértünk nagyjából 300 ember volt a találkozóponton, míg páran a közeli kocsmákba húzodtak az eső elől. Ott egy pillanatra megfordult a fejekben, ez most nem lesz nagy vonulás, leszünk maximum 1000-en, de legalább összeáll a keménymag.

Félóra késéssel álltunk a sor elejére, hogy rendőri felvezetéssel elinduljunk. Elindult a csoport és onnantól úgy nézett ki felülről a magyar tábor, mint a vérkeringés. Környező utcákból csatlakoztak hozzánk, majd a végére 6-8000-esre duzzadtunk.

Pontos számot nehéz mondani, de itt már éreztük, különleges két hét vár ránk!