[UH Interjú] Eszmék Bátor Harcosai - Érd

Olvasóink megszokhatták, hogy a válogatott lelátói élete, érdekességei és aktuális hírei mellett interjúkkal próbáljuk színesíteni blogunkat. Olvashattatok beszélgetést első osztályú táborral, szurkoló(i) fotóssal, de hoztunk olyan szegmensből értékes beszélgetést, mint a sálgyűjtés, mely mint később kiderült egy rendezvény szervezésének első lépése volt.

2017 vége felé szeretnénk olyan csoportokat megszólaltatni, akik az alsóbb osztályokban harcolnak hétről hétre. Előző részeinkben az Ultras Ikarus és a Blue White Ultras 2013 (Komló) csoport interjúit olvashattátok, most az NB3 Nyugati csoportjában vitézkedő Érd fanatikusairól tudhattok meg többet.

Mikor kezdődött az EBH története, mióta látogatjátok szervezetten az Érd mérkőzéseit? Mit jelent számotokra a csapatotok, városotok?

Csoportunk 2007-ben alakult. Gyakorlatilag egy baráti társaságként kezdtünk el szurkolni, így a brigád akkoriban eléggé vegyesen alakult. Volt, aki életében nem járt focimeccsen előtte; volt, aki az előző csoporthoz (ÁHM) kötődött, illetve akadtak olyanok is, akik egy nagyobb klub aktív szurkolói voltak.

Az évek során folyamatosan fejlődtünk, így ma már büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy igényes dalaink és megjelenésünk normális szurkolói csoportot tükröz. A kis brigádoknál sokszor jelentkezik létszámbeli probléma, nálunk is, amelyen a főváros közelsége sem segít (több nagy klubcsapat), de több mint 10 éve minden Érd meccsen ott vannak az Eszmék Bátor Harcosai!!

Az alapító tagok közül már csak 4-5 fő maradt, ráadásul a társaság nagyobb része már nem is lakik, vagy soha nem is lakott Érden. Felmerülhet egy kérdés: MIÉRT? Mi értelme van alacsonyabb osztályú meccsre járni? Mi értelme van olykor csak hárman elmenni idegenbe? Miért utazik valaki haza Ausztriából vagy akár belföldön is 2-3 órát egy hazai meccsre? Nyilván magyarázható a lokálpatriotizmussal (mert szurkolhat az ember nagyobb csapatnak is, de ahol felnőtt oda mindig is kötni fogja valami) és/vagy a barátok, a móka, maga a meccsre járás élményével, amit csak azt érthet meg, aki benne van, átéli minden hétvégén. Persze-persze...Ez mind szép és jó, de miért jó ez ilyen piciben? Mert a sajátunk, és ami már a nagy kluboknál szinte teljesen eltűnt, már nincs meg; megváltozott. Például a gólörömnél kirohanó játékosok, amikor meglátnak, látszik, hogy örülnek, megint ott vagyunk, számítanak ránk, esetleg közösen iszunk 1-2 sört a lefújás után.

Ha sportról van szó Érdről sokaknak a kézilabda jut eszébe, de szeretnénk leszögezni, hogy a csapat élvonalba kerülése óta, nem járunk ki, mivel a szakosztály jelentős változásokon ment keresztül, ami számunkra nagyon nem elfogadható (csapatszín, címerváltás tele légióssal és a pénz, pénz, pénz).

Melyik volt az eddigi legsikeresebb szezonotok, mind szurkolói, mind pályán elért szempontból?

A pályán elért legnagyobb siker az elmúlt 11 évben egy NB3-as bajnoki cím (az MLSZ és pénzügyi akadályok miatt elmaradt a feljutás), illetve tavaly az MK-ban a legjobb 16 közé jutás volt.

Szurkolói szempontból nem emelnénk ki egy szezont, mert mindegyikben volt olyasmi, ami valami miatt emlékezetes volt (akár koreográfiák, akár létszám vagy pályán kívüli események).

Hogyan jellemeznétek az osztályotok lelátói életét?

Sajnos a csoportunkban (NB3 Nyugati) nem sok szervezett társaság van és szomorú látni, amikor régebben egy nagy táborral rendelkező régi NB1-es csapattal játszva a másik oldalon nincs senki vagy csak nagyon kevesen. Rajtunk kívül aktív brigádja Kaposvárnak és a Csepelnek van, utóbbival baráti viszonyt ápolunk.

Melyek a legjobban várt túrák, legnagyobb rangadók idén az Érd szurkolóinak?

Itt sem emelnék ki egyet, de jó érzés néha nagyobb stadionba elmenni vagy oda ahol tudjuk a másik oldalon is van szervezett csoport. Ilyenkor mi is jobban felszívjuk magunkat, jobban készülünk, ezeket várjuk a legjobban, illetve a bajnokság állásától függően alakulnak a fontosabb meccsek.

Képviseltetitek a csoportotokat válogatott mérkőzéseken?

Ha nem Érdről van szó, akkor alkalom adtán meglátogatjuk Csepeli barátainkat (vagy fordítva), illetve több éve Dunaszerdahelyre is kijárunk. A válogatott meccseire szervezett formában nem járunk, kivétel 1-2 nagyobb meccs (pl.: bukaresti túrák).