[INTERJÚ] Lángszórós Alakulat Makó

Az Európa-bajnokság után elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megszólaltani a legtöbb magyar szurkolói csoportot. Azokat a szurkolókat, akik egységet formálva példát mutattak Franciaországban, majd sajnos vissza kellett csöppeniük a magyar futballvalóságba.

4 kérdést fogalmaztunk meg és a célunk minél több csoporthoz eljuttatni ezeket. Szeretnénk megtudni, kinek mit jelent ma futballszurkolónak lenni itthon, mik a jövőbeli céljaik és mit gondolnak a mai lelátói utánpótlásról.

Eddig olvashattátok a Szívtiprók Ultras Debrecen, a Green Monsters és az újpesti Viola Fidelity válaszait.

Ebben a részben a makói Lángszórós Alakulat válaszait olvashatjátok:

Mit jelent ma nektek Magyarországon ultrának lenni?

Ez nekünk egy életérzés, nehéz beszélni erről egy kívülállónak úgy, hogy megértse azt, hogy mit és miért csinálunk. Akik viszont benne vannak, azoknak meg semmi újat nem tudunk mondani.

Minket a csapatunk éltet, a lelátón érezzük igazán otthon magunkat, egész héten a hétvégi meccset tervezzük, várjuk, imádunk túrázni más városokba a csapatunkért. Ha egy szóval kellene válaszolni, hogy mit jelent ultrának lenni: mindent.

Mik a jövőbeli céljaitok?

Konkrét kitűzött céljaink nincsenek. Immár kereken négy éve működünk ebben a formában, mára stabilizálódott a brigádunk. Korábban cél volt, hogy megmaradjunk legalább ugyanígy, állandósítsuk a helyünket a lelátón, de ezeket szerencsére már nem kell célként kitűzni. Továbbra is elkísérjük mindenhová a csapatunkat, készítjük a koreográfiákat.

Ami jó lenne, hogy az NB3-ba feljusson a csapat (amire a közeljövőben mutatkozik esély) és akkor végre nagyobb túrákat is nyomhatunk. Ezen kívül igyekszünk minél több országba elkísérni a válogatottat is.

Hogy látjátok, milyen az utánpótlás a szurkolói közegben?

Eléggé lehangoló a helyzet, nem nagyon látunk utánpótlást. Egyrészt a felelős szervezetek, beleértve a nagyobb politikai pártokat is, ellehetetlenítik a meccsre járást, mindenki tudja, hogy jelenleg holtpont van a szurkolói közegben. Ha nincsen szurkolás, nincsen mozgás a lelátón, nem lehet elvárni, hogy a fiatalok csatlakozzanak.

A másik probléma társadalmi jelentőségű. A ma felnövő generáció számára semmit nem jelent az a szó, hogy közösség, nem verődnek csapatokba, helyette az interneten élik az egész életüket. A mai gyerekeknek taszító lenne átélni egy idegenbeli túrát, ahol mondjuk órákon keresztül nem nyomkodhatná a telefonját, vagy fagyoskodnia kellene egy pályaudvaron. Jelenleg sajnos nem látjuk a fényt az alagút végén.

Melyik volt az Európa-bajnokság legemlékezetesebb meccse, megmozdulása számotokra?

Hú. Még ma is beleborzongunk, amikor visszagondolunk azokra a csodás meccsekre. A brigád nagy része kint volt Franciaországban, összesen kb 20 fővel képviseltettük magunkat. Az egész EB-szereplés úgy ahogy volt mesés volt, nem is szeretnénk egymás elé helyezni egyiket, vagy a másikat. A bordeaux-i győzelem szerintünk a legjobb szurkolás mellett, a marseille-i tömegfelvonulás, vagy a portugál sztárok ellen mutatott felszabadult játék mind-mind olyan emlékkel gazdagított, amit soha nem fogunk elfelejteni.

Hihetetlenül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert még az utolsó pillanatban sikerült ezt megvalósítani, mivel az EB át lett szervezve, nem egy önálló ország lesz a szervező, a VB-ket meg a világ leglehetetlenebb helyeire viszik el. Fantasztikus két hét volt.