[INTERJÚ] Lendvai Róbert - lendvaifoto.com

Elérkeztünk interjús sorozatunk új állomásához. Eddig a szurkolói csoportoknak küldtük el kérdéseinket, most hasonló stílusban folytatjuk, méghozzá a fotós szurkolótársainkkal. Szurkolótársaink, akik jobbnál jobb képekkel adják vissza a meccsek hangulatát, az ünneplést, a koreográfiát.

Harmadik részünkben Lendvai Róbert válaszait olvashatjátok:

Melyik volt az első válogatott meccs, amin fotósként vettél részt? Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Az első mérkőzésem fotósként a 2005-ös Magyarország-Svédország volt. Ha jól emlékszem ebben az időszakban már vagy nagyon haldoklott a XII. hadosztály vagy talán már nem is volt. Ekkor igazándiból az ittas szurkolók óbégatásától, meg egy két Ria-ria-tól és Ki a jobb? -tól volt hangos a lelátó.

Közel sem volt ennyire jó az atmoszféra és szervezett a szurkolás. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy a Népstadion/Puskás Ferenc Stadionnak közel sem volt ilyen jó akusztikája illetve sokszor lehangoló volt, hogy egy akkora stadion nagy része le volt zárva és akár 40ezer néző is elveszett benne.

Hogyan látod az elmúlt 2-3 év válogatott lelátóját? Jó irányba indult el?

Véleményem szerint rettenetesen jó az irány! Fradi szurkolóként itt még visszajön az általam megszokott hangulatból nagyon sok jó, amit ugyebár a Fradinál sikeresen eltüntettek. Viszont rettenetesen örülök annak, hogy ezt folyamatot nem sikerült a válogatottnál is véghezvinni és időben belátta az MLSZ, hogy a szurkolókra igenis szükség van! Mert a szurkolók nélkül talán a nyári Eb sem sikerülhetett volna úgy ahogy.

Hogyan élitek meg szurkolóként, hogy a pálya szélén vagytok és nem a lelátón?

Régebben nehezen éltem meg, hogy nem szurkolhatok köztetek, de igazából már megszoktam, hogy külső szemlélője vagyok a lelátói életnek! De például Bukarest felé rettentő jó volt a szurkolókkal együtt vonatozni! Életem egyik legnagyobb élménye volt a nyári Európa bajnokság, ahol Lyonban a lelátón voltam és előtte közösen vonultunk a stadionba.

Mi játszódik le bennetek 1-1 gólnál? Megszokhattuk, hogy amíg mindenki extázisban ünnepel, Ti a legnagyobb higgadtsággal készítitek a legjobb képeket.

Legnagyobb higgadtságnak nem nevezném. Sokszor le se tudom fotózni a gólt, mert én is együtt izgulok veletek és csak a gól után kapcsolok, hogy nekem igazándiból fotóznom kéne. Akkor jön egy kis kapkodás, hogy legalább a gólöröm és a szurkolók ünneplése meglegyen.

Melyik szituációt szeretitek a legjobban fotózni? Párharcok, gólok, ünneplő szurkolók esetleg koreográfiák?

Ez egy jó kérdés. Nincs kedvenc szituációm. Egy jó koreográfia lefotózása, a szurkolók tömege és egy jól sikerült akciókép (ami az én felszerelésemmel ritkán sikerül) is örömmel tölt el.

De ha megfordítom a kérdést, akkor egyértelmű, hogy a szurkolókról készült képeknek van a legnagyobb nézettsége, ugyanis mindenki próbálja megtalálni magát és talán a kép által picit újra átélni az eseményeket.