[INTERJÚ] Renner Tamás - luckystriker1899 prod.

Elérkeztünk interjús sorozatunk új állomásához. Eddig a szurkolói csoportoknak küldtük el kérdéseinket, most hasonló stílusban folytatjuk, méghozzá a fotós szurkolótársainkkal. Szurkolótársaink, akik jobbnál jobb képekkel adják vissza a meccsek hangulatát, az ünneplést, a koreográfiát.

Első részben luckystriker1899 prod. válaszait olvashatjátok:

Hogyan emlékszel vissza az első válogatott meccsedre fotósként?

Az első meccsem, 14 évesen, 2002-ben a magyar-spanyol volt, 1-1 lett, itt még nem fotóztam. De 2003 októberében, a magyar-lengyelen (1-2), már volt nálam egy filmes, Kodak gép és a lelátón kattintgattam.

Ez az első, cseppet sem profi, de fotós élményem válogatott meccsről. Ezt követően közel 10 évig jártam szurkolóként, barátokkal, majd 2009-től legtöbbször a CB-vel válogatott meccsekre, ahol általában fotóztam a lelátóról, de inkább csak hobbiból, magamnak, magunknak, nem profi jelleggel. Aztán válogatott meccseket tekintve 2011-től volt egy néhány éves szünet, amikor nem nagyon jutottam el meccsekre - csak klubfocira - míg végül 2014-től ismét rendszeresen ott tudtam lenni, legalább a hazai meccseken.

A felállás azonban nem változott, a klubfocival ellentétben válogatott meccsre továbbra sem akkreditáltam, nem pálya mellől fotóztam, videóztam, mint a többi fotós, hanem a lelátóról, szurkolók közül, testközelből.

Ebből fakadóan nálam másodlagos a pályán történtek, nem a sportfotózás a lényeg, hanem a lelátói hangulat, szurkolói életképek, arcok, érzések megörökítése a célom, amit teljesen más közöttük megtenni, mint sok méter távolságból, a pálya mellől.

Ez az én igazi világom, otthon érzem magam a barátok, szurkolótársak között és talán emiatt is tudnak a fotóim kicsit egyedibbek lenni. Más szemszögből, más jelleggel tudom visszaadni egy-egy meccs légkörét... és kiváltságosnak is érzem magam, hogy az évek alatt el tudtam fogadtatni magam ezekkel a srácokkal, hiszen tudjuk, "No photo, no media"... Ezúton is köszönöm nekik, nektek a bizalmat!

Hogyan látod a válogatott lelátói életét elmúlt 2-3 évben?

Hát, volt honnan elindulni 2009-ben, de az tény, hogy az elmúlt 2-3 év a válogatott sikerei miatt is megdobták a hangulatot és a látványokat, hiszen rendszeresek a teltházas meccsek, tömött lelátókkal szebb látványokat és jobb szurkolást lehet produkálni.

Az elmúlt évek alatt már megszokták az emberek a pár éve még ismeretlen csoportot, a vezető arcokat, az új stílust, dalokat, így kezd markánsabb, egyre komolyabb bázisa lenni a tábornak a válogatott meccseken. Erre nagy szükség volt, a szervezettségre és az erőre, ami ezekből fakadóan egyre látványosabb koreókat és hangulatot eredményez.

Hogyan élitek meg a pálya mellett a szurkolói mivoltot?

Ez nálam ugye speciális, hiszen én válogatott meccseken a lelátón tudom megélni és megörökíteni is ezeket a pillanatokat, ez nagy kiváltság és lehetőség! Korábban, amig a Fradiban a pálya mellett tevékenykedtem, egy-egy nagy meccsen, derbyn, bizony sokszor nehéz volt urakolkodni az érzéseken, feszültségen és a nagy pillanatokban nem ugrálni, hanem a jó jeleneteket észrevenni, felvenni, lefotózni. Vannak jó sztorik...

Megszokhattuk, hogy amíg mindenki extázisban ünnepel, Ti a legnagyobb higgadtsággal készítitek a legjobb képeket. Bennetek ez hogy játszódik le?

A lelátón fotózva ezt nem lehet külön választani. Konkrétan lehetetlen, amikor kezemben a géppel, nyakamban három emberrel próbálok értékelhető képet készíteni, de ez esetemben ugye ilyen. Ettől is mások a fotóim. A pálya mellett videózva, gyakorlatilag az összes gólöröm egy hatalmas kamerarántással kezdődött, az első pár másodperc képet és hangot mindig ki kellett vágni...

Profizmus ide, munka oda, vannak pillanatok, amikor nem lehet - és szerintem nem is kell - teljesen kordában tartani az érzéseit az embernek. Ettől is vagyunk emberek, szurkolók. Egy-egy fotóban, videóban ezek miatt lesz ott az érzés egy steril, merev arccal elkészített kép helyett.

Melyik szituációt szeretitek a legjobban fotózni? Párharcok, gólok, ünneplő szurkolók esetleg koreográfiák?

Nekem mindig a pyro és a füst volt a kedvenc témám vagy a totális megőrülés a lelátón, amikor egymáson vannak az emberek, sálak, zászlók és gyulladnak a tüzek. Nem tudok ennél jobb témát elképzelni...

A másik kedvenc, amikor a csapat és a szurkolók közösen ünnepelnek. Igazából a szenvedély, az érzés, a klub- vagy a nemzet szeretete, a hangulat sugározzon a felvételekből. Arcok, elkapott pillanatok, ez a sava-borsa ennek az egésznek.

Luckystriker1899 prod. fotóit ITT érheted el.

Fotó: Sas Gabor