[INTERJÚ] Sarkadi Bálint - 1909foto.hu

Elérkeztünk interjús sorozatunk új állomásához. Eddig a szurkolói csoportoknak küldtük el kérdéseinket, most hasonló stílusban folytatjuk, méghozzá a fotós szurkolótársainkkal. Szurkolótársaink, akik jobbnál jobb képekkel adják vissza a meccsek hangulatát, az ünneplést, a koreográfiát.

Második részünkben Sarkadi Bálint válaszait olvashatjátok:

Melyik volt az első válogatott meccs, amin fotósként vettél részt? Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

8 évvel ezelőtt, 2008. május 24-én a Puskás Ferenc Stadionban fotóztam először a Magyar válogatottat. Arra emlékszem, hogy ez egy barátságos mérkőzés volt és Vadócz Krisztián miatt mentem ki fotózni. Aki nem tudná, annak elárulom, hogy a Kispest fotósa vagyok, így nagyon örültem, hogy egy Kispest nevelés végre bekerült a felnőtt válogotott kezdőcsapatába. Mint kiderült, Krisztiánnak "szerencsét" hoztam, hiszen a 62. percben ő lőtte a harmadik gólunkat. Egyébként 3-2-re megnyertük a mérkőzést. Nem voltak sokan, de az, hogy lent /a pályán/ fotózhattam, nekem hatalmas élményt nyújtott. Arra emlékszem, hogy nagyon izgultam. Az elején nem találtam a helyemet, nem tudtam, mit lehet és mit nem. Aztán a második félidőre kiengedtem és kb. 500 képet csináltam.

Hogyan látod az elmúlt 2-3 év válogatott lelátóját? Jó irányba indult el?

Teljesen pozitív. Nagyon kellett már a válogatott mellé egy kitartó és egységes tábor. Amikor én jártam mint szurkoló, akkor nem volt egységes tábor. Néha voltak próbálkozások, 98-ban egy Magyar-Svájc VB selejtezőn a három nagy fővárosi tábor - Fradi, Kispest,Újpest - csinált egy kartonos koreót. Leginkább az tetszett, hogy a három drapi Monsters, Korps, Nouva Guardia megfértek egymás mellett. Épp a napokban került elém ez a koreós fénykép. Szóval nagyon tetszik, amit a Carpathian Brigade képvisel.

A munkájuk gyümölcse a francia Eb-n teljesedett ki. Ami ott történt, azt még unokáimnak is fogom mesélni. Szóval nagyon jó irányba indult el ez a folyamat. Nagyon nagy szükség van olyan emberekre, akik ezt az egészet összefogják.

Hogyan élitek meg szurkolóként, hogy a pálya szélén vagytok és nem a lelátón?

Nagyon nehezen, de az évek teljesen rendbe tették a fejemben ezeket a dolgokat. 10 évvel ezelőtt egy nagy helyzetnél inkább azt néztem, hogy mi fog történni: gól lesz vagy sem. Gólnál én is az öklömet ráztam. Ezek a látványos elemek teljesen kiégtek bennem.

Természetesen a fejemben bent maradtak. Még a mai napig szoktam bosszankodni egy-egy nagy kimaradt helyzet után. Ezt nem lehet kitörölni az ember fejéből. Na jó, be kell, hogy valljam a Norvégok elleni második gólnál elszakadt bennem a cérna. Kb. 5 perc kellett, hogy visszatérjek a pályára. Próbáltam uralkodni magamon, több-kevesebb sikerrel...

Mi játszódik le bennetek 1-1 gólnál? Megszokhattuk, hogy amíg mindenki extázisban ünnepel, Ti a legnagyobb higgadtsággal készítitek a legjobb képeket.

Természetesen én is nagyon szoktam minden gólnál örülni. De az évek során belevésődött a agyamba, hogy Bálint, te nem örülhetsz, képet kell csinálnod. Épp az extázis ünneplést kell lencsevégre kapnom, hiszen akik az én oldalamra látogatnak vagy tévednek, pont ezeket a pillanatokat keresik. Rá kellett jönnöm, hogy nem arra kíváncsi a szurkoló, hogy Dzsudzsák kicselezi C.Ronaldot, hanem saját magukra kíváncsiak. Próbálok uralkodni magamon, ami szokott is sikerülni. Öröm helyett inkább a gép exponáló gombját nyomkodom.

Melyik szituációt szeretitek a legjobban fotózni? Párharcok, gólok, ünneplő szurkolók esetleg koreográfiák?

Amikor elkezdtem a válogatottat fotózni, akkor inkább a játékosok voltak az előtérben. Mivel én is szurkolói kultúrából keveredtem a pálya szélére, ezért inkább a koreók és az ünneplő szurkolók megörökítése érdekel a legjobban. Kedvenceim a görögtüzes képek. Egyébként nemcsak a hazai, hanem a vendég oldal is érdekel. A gól utáni ünneplés örömképeit a legjobb visszaadni. Próbálok olyan embereket is megörökíteni, akik érdekesek lehetnek másoknak.