[Interjú] Viola Fidelity

Az Európa-bajnokság után elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megszólaltani a legtöbb magyar szurkolói csoportot. Azokat a szurkolókat, akik egységet formálva példát mutattak Franciaországban, majd sajnos vissza kellett csöppeniük a magyar futballvalóságba.

4 kérdést fogalmaztunk meg és a célunk minél több csoporthoz eljuttatni ezeket. Szeretnénk megtudni, kinek mit jelent ma futballszurkolónak lenni itthon, mik a jövőbeli céljaik és mit gondolnak a mai lelátói utánpótlásról.

Ebben a részben az újpesti Viola Fidelity válaszait olvashatjátok:

Mit jelent ma nektek ultrának lenni?

Harcolni a klubodért kamerákon-, politikusokon-, rendőrökön-, klubvezetőn-, biztonságiakon keresztül!

Mik a Fidelity jövőbeli céljai, tervei?

Az UVB megszűnése után is az Ultras Újpestnek méltónak kell lennie magához. A 92 óta íródó történelmet szeretnénk folytatni!

Sok mindent láttunk, tapasztaltunk, ezek felhasználásával szeretnék felépíteni egy új,egységes közeget Újpesten, ahova tradíció legyen a meccsre járás, ellenfél és eredménytől függetlenül!

Hogy látjátok, milyen az utánpótlás a szurkolói közegben?

A magyar szurkolói társadalom magát fogja kinyírni, ha nem változtatt a politikáján! Az országban szétnézve kívülről az jön le, hogy mindenki megfáradt. Hivatkozik mindenki mindenre, de azt senki nem veszi észre, hogy azzal, hogy nem járnak a csoportok meccsekre, azzal pontosan az MLSZ kezére játszanak.

Igenis, fel kell ébredni, a hungarikumnak mondható, jó magyar szokásunkat - a sírást - el kell felejteni és minden követ megmozgatva, mindenkinek meg kell erősödnie. Nem szabad hagyni, hogy amit évekig épített mindenki a saját háza táján, azt lerombolják! Ha ez nem történik meg, egy laza híg fos marad a hazai lelátó, ezzel arányosan milyen utánpótlás várható...!?

Melyik volt az Európa-bajnokság legemlékezetesebb meccse, megmozdulása számotokra?

Az EB minden bizonnyal minden magyar számára egy felejthetetlen élményt nyújtott. A 4 meccs közül talán a marseille-i mérkőzés bizonyult a legemlékezetesebbnek.

Leírhatatlan érzés volt, mikor több ezer magyar, klub hovatartozás nélkül, egymás mellett vonult végig az utcákon, közös cél érdekében, valamint a város a ria-ria hungáriától volt hangos.