[UH Interjú] Eszmék Bátor Harcosai - Érd

Olvasóink megszokhatták, hogy a válogatott lelátói élete, érdekességei és aktuális hírei mellett interjúkkal próbáljuk színesíteni blogunkat. Olvashattatok beszélgetést első osztályú táborral, szurkoló(i) fotóssal, de hoztunk olyan szegmensből értékes beszélgetést, mint a sálgyűjtés, mely mint később kiderült egy rendezvény szervezésének első lépése volt.

2017 vége felé szeretnénk olyan csoportokat megszólaltatni, akik az alsóbb osztályokban harcolnak hétről hétre. Előző részeinkben az Ultras Ikarus és a Blue White Ultras 2013 (Komló) csoport interjúit olvashattátok, most az NB3 Nyugati csoportjában vitézkedő Érd fanatikusairól tudhattok meg többet.

Mikor kezdődött az EBH története, mióta látogatjátok szervezetten az Érd mérkőzéseit? Mit jelent számotokra a csapatotok, városotok?

Csoportunk 2007-ben alakult. Gyakorlatilag egy baráti társaságként kezdtünk el szurkolni, így a brigád akkoriban eléggé vegyesen alakult. Volt, aki életében nem járt focimeccsen előtte; volt, aki az előző csoporthoz (ÁHM) kötődött, illetve akadtak olyanok is, akik egy nagyobb klub aktív szurkolói voltak.

Az évek során folyamatosan fejlődtünk, így ma már büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy igényes dalaink és megjelenésünk normális szurkolói csoportot tükröz. A kis brigádoknál sokszor jelentkezik létszámbeli probléma, nálunk is, amelyen a főváros közelsége sem segít (több nagy klubcsapat), de több mint 10 éve minden Érd meccsen ott vannak az Eszmék Bátor Harcosai!!

Az alapító tagok közül már csak 4-5 fő maradt, ráadásul a társaság nagyobb része már nem is lakik, vagy soha nem is lakott Érden. Felmerülhet egy kérdés: MIÉRT? Mi értelme van alacsonyabb osztályú meccsre járni? Mi értelme van olykor csak hárman elmenni idegenbe? Miért utazik valaki haza Ausztriából vagy akár belföldön is 2-3 órát egy hazai meccsre? Nyilván magyarázható a lokálpatriotizmussal (mert szurkolhat az ember nagyobb csapatnak is, de ahol felnőtt oda mindig is kötni fogja valami) és/vagy a barátok, a móka, maga a meccsre járás élményével, amit csak azt érthet meg, aki benne van, átéli minden hétvégén. Persze-persze...Ez mind szép és jó, de miért jó ez ilyen piciben? Mert a sajátunk, és ami már a nagy kluboknál szinte teljesen eltűnt, már nincs meg; megváltozott. Például a gólörömnél kirohanó játékosok, amikor meglátnak, látszik, hogy örülnek, megint ott vagyunk, számítanak ránk, esetleg közösen iszunk 1-2 sört a lefújás után.

Ha sportról van szó Érdről sokaknak a kézilabda jut eszébe, de szeretnénk leszögezni, hogy a csapat élvonalba kerülése óta, nem járunk ki, mivel a szakosztály jelentős változásokon ment keresztül, ami számunkra nagyon nem elfogadható (csapatszín, címerváltás tele légióssal és a pénz, pénz, pénz).

Melyik volt az eddigi legsikeresebb szezonotok, mind szurkolói, mind pályán elért szempontból?

A pályán elért legnagyobb siker az elmúlt 11 évben egy NB3-as bajnoki cím (az MLSZ és pénzügyi akadályok miatt elmaradt a feljutás), illetve tavaly az MK-ban a legjobb 16 közé jutás volt.

Szurkolói szempontból nem emelnénk ki egy szezont, mert mindegyikben volt olyasmi, ami valami miatt emlékezetes volt (akár koreográfiák, akár létszám vagy pályán kívüli események).

Hogyan jellemeznétek az osztályotok lelátói életét?

Sajnos a csoportunkban (NB3 Nyugati) nem sok szervezett társaság van és szomorú látni, amikor régebben egy nagy táborral rendelkező régi NB1-es csapattal játszva a másik oldalon nincs senki vagy csak nagyon kevesen. Rajtunk kívül aktív brigádja Kaposvárnak és a Csepelnek van, utóbbival baráti viszonyt ápolunk.

Melyek a legjobban várt túrák, legnagyobb rangadók idén az Érd szurkolóinak?

Itt sem emelnék ki egyet, de jó érzés néha nagyobb stadionba elmenni vagy oda ahol tudjuk a másik oldalon is van szervezett csoport. Ilyenkor mi is jobban felszívjuk magunkat, jobban készülünk, ezeket várjuk a legjobban, illetve a bajnokság állásától függően alakulnak a fontosabb meccsek.

Képviseltetitek a csoportotokat válogatott mérkőzéseken?

Ha nem Érdről van szó, akkor alkalom adtán meglátogatjuk Csepeli barátainkat (vagy fordítva), illetve több éve Dunaszerdahelyre is kijárunk. A válogatott meccseire szervezett formában nem járunk, kivétel 1-2 nagyobb meccs (pl.: bukaresti túrák).

Magyarország-Costa Rica: a Carpathian Brigade közleménye

Szurkolótársaink, barátaink!

Az év utolsó mérkőzéséhez közeledve nem tudunk szó nélkül elmenni válogatottunk idei "teljesítménye" mellett. A csütörtöki, luxemburgi mérkőzést követően végérvényesen kijelenthetjük; 2017 a magyar futballtörténelem egyik legszégyenteljesebb, legmegalázóbb éve volt. Tudtuk, hogy nem lehet mindig megismételni az Eb-n látottakat, a tisztes vereségek után is büszkék voltunk a csapatra, közösen énekeltük a Himnuszt.

Amivel idén többször is szembesülnünk kellett, az kiábrándító, elkeserítő és fájdalmas. Úgy érezzük, itt kell húzzunk egy határt nekünk szurkolóknak és reméljük a játékosok is így gondolják. Nem mondhatjuk azt, hogy ugyanúgy odaállunk, kimegyünk, szurkolunk, mintha mi sem történt volna. Jeleznünk kell a csapatnak is, hogy ezt így nem lehet jövőre folytatni. Inkább még most, mintsem a jövő szeptemberi téttel bíró meccseken, amikor mindenkitől egységre és 120%-os odaadásra lesz szükség közös céljaink eléréséhez.

A Costa Rica elleni meccsen csoportunk nem lesz jelen a stadionban, nem lengenek a zászlók, nem szólnak a dalok.

Ehhez a játékképhez most nem adhatjuk az arcunkat, a 12. játékos nem asszisztálhat a helyszínen a 11 lélektelen szerepléséhez ilyen megalázó eredmények után. Bízunk benne, hogy a csapat is átérzi majd a különbséget az eddigi hazai meccsek hangulatához képest. Reméljük, hogy a játékosok rendbe teszik a fejekben ezt a kérdést, és amikor jövőre ott leszünk a lelátón, akkor azt látjuk, hogy az új kapitánnyal megvalósul, az az alapvető minimum, amit kértünk: „A címeres mez szent, küzdj érte mindig!”

Mi csak ennyit kérünk! Nem minden meccsen győzelmet, de a küzdőszellemet és a hajtást igenis elvárjuk attól, aki magára ölti a címeres mezt!

Bizonyítsátok be, mutassátok meg újra, hogy képesek vagytok rá, jussunk ki együtt a 2020-as Eb-re, legyenek teltházas, pokoli hangulatú mérkőzések az Üllői úton és majd az új Puskás stadionban is! Legyen együtt újra tábor és csapat! Ez innentől csak rajtatok múlik.

Az évet az uszodában zárjuk és bízunk benne, hogy 2018-ban több örömünk lehet a futball lelátókon!

CB'09

Luxemburg-Magyarország: 100 jegy fogyott a vendégszektorba

Az utóbbi évek legproblémásabb barátságos meccsének nevezhetjük a Luxemburg elleni találkozót. A válogatott gyenge szereplése ellenére sokan tervezték a túrát, de ahogy közeledett a mérkőzés egyre ellentmondásosabb és félhivatalos információk jelentek meg a helyszínről és a dátumról, végül az MLSZ közleménye szerint egy nappal előbb rendezik meg a találkozót.

Sokak repjegye és szállása foglalt volt már az eredeti péntek-szombati gyorstúrára így a közönyös közleményt a szurkolók haragja fogadta. A Carpathian Brigade nem utazik (erről később hosszabban olvashatunk), annak ellenére sem, hogy az MLSZ pár nap múlva már a repjegyek megtérítéséről adott hírt.

A csütörtökön megrendezésre kerülő mérkőzésre mai állás szerint 100 darab jegy fogyott a vendégszektorba.